AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Beregszászi Magdolna: Egy Suetonius-kódex rejtélye, avagy ki a nyitrai corrector

Beregszászi Magdolna írva, préselt bőrkötéssel rendelkezett, s eleje ki volt szaggatva. Lehetséges, de nem valószínű, hogy ez azonos a fenti kódexszel.

17 A KÓDEX FILOLÓGIAI ÉRTÉKE Csupán a XV. századinál régibb kéziratok az egyedüliek, melyeknek a szöveg megállapításánál hasznát lehet venni, a XV. századbeliek, melyeknek száma végtelen, (Párizsban 24, a Vatikánban 16, Bernben 2, Bázelben, Zürichben, Freiburgban, Bécsben egy, Budapesten egy), önálló beccsel nem bírnak. Mindazok az olvasataik, amelyek a Memmianus, a Vaticanus és a három régi családéinál jobbak, csak XV. századi tudósok coniecturáinak tekinthetők. Továbbá nem tartoznak a családok egyikéhez sem kizárólag, hanem hol az egyik, hol a másik olvasatait vették fel a szövegbe, tehát kontaminálva vannak. Természetesen а С (Corvinianus) is ezek közé tartozik, azaz szintén kontaminálva van. Olyan olvasatokat, amelyek csak a Memmianusban vagy a Vaticanusban, vagy csak ezekben és a Mediceusok egyikében, vagy csak a Mediceus tertiusban, vagy csak ebben és a Mediceus primusban találhatók, nem találunk C-ben, azaz a rosszabb kódexek közé tartozik. Egyébként a kódex a XV. századi kódexcsaládoknak, amelyeket Roth jellemez,

1 nem annyira az első felével (Basiliensis F, 1, 12. Vindobonensis 183; Perizonianus; Harlemensis; Cor sendonci anus; Nonnianus; Lindenbrogi

anus; Ferrariensis; két Vratislaviensis; Parisini 5812. Suppl. Lat. 140; Sorb. 914. és a három editio princeps), melynek tizenegy jellemző variánsa közül csak négy van meg a kódexben, mint inkább második felével rokon (Pinellianus; Foucaultianus; Friburgensis „quern reliquis sui generis meliorem esse deprehendi"; Cortianus; Vindobonensis 2.), melynek tíz jellemző variánsa közül nyolc van meg a kódexben is. Habár tehát a kódex a XV. századi kéziratoknak nem azon osztályához tartozik, amelyhez a három editio princeps „recentissimorum pessimorumque librorum, quales sunt Perizonianus et Harlemensis, propago", hanem a másikhoz, mely valamivel értékesebb, de mégis valószínű, hogy Roth helyesen tette, hogy nem tulajdonított sok tekintélyt 16 Az évszázad valószínűleg el van írva. Csontosi János véleménye szerint. ROTH, Carl Ludwig: Suetonii De vita Caesarum libri VIII. - Lipsiae : Teubner, 1875. - p. XXXI-XXXII. 18