AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

II. Egyetemi- és felsőoktatástörténet - Fabó Edit: A hely szellemének humora (ELTE Egyetemi Könyvtár, 1865–1965)

A hely szellemének humora 1945 után Mátrai László lett az Egyetemi Könyvtár igazgatója és élete végéig lakhatott a Könyvtár épületében. Vezetése alatt az intézmény megőrizte integritását és tekintélyét, sokak számára jelentett oltalmat. A szatíra léte, művelése bátorságról tanúskodik, hiszen a kor hivatalos esztétikája elvetette a műfajt, mondván, hogy a szocialista társadalomból hiányoznak azok az ellentétek, amelyeket ábrázolhatna. Ahogy a hatalom, úgy Mátrai is teret engedett a könyvtári humornak. Ekkor a szatíra kétélű fegyver volt, hiszen a karikírozott emberek könnyen üldözöttekké válhattak, jobbik esetben csak a munkahelyen, rosszabbik esetben a Könyvtár épületén kívül. A versek, a jelenetek mögött ugyanaz a szerzői kör állt. A kéziratokon látható, hogy ugyanaz a néhány név ismétlődik, ha fel van tüntetve akár gépelve, akár ceruzával. Ugyanígy az is megállapítható, hogy kik voltak műsoron, hogyan karikírozták őket, érintőlegesen kerültek-e terítékre, vagy személyük állandó célpont volt-e. A kéziratokban vannak visszatérő nevek. A nyilvántartások szerint viszont voltak olyan kollégák is, akikről egyáltalán nem találunk semmilyen említést a karikatúrákban: ők képezték azt a belső elitet, akik érinthetetlenek voltak. A védettség határmezsgyéjén mozogtak azok, akik csak időnként szólítattak meg. Külön elemzés tárgyát képezi, hogy kik milyen alkalommal, helyzetben, környezetben és jegyekkel jelentek meg, illetve az, hogy kik kiket személyesítettek meg. Az alább idézett négy jelenetben - eltérő hangsúllyal - 25 könyvtári dolgozó neve szerepelt a 61 alkalmazottból." Az igazgatót az az ember játszotta, aki már máskor is megszemélyesítette. A darab a hírhedt jelenléti ív ellenőrzésével indult: „Tátrai (bejön, foga felkötve, kezében negró zacskó, szájában cigaretta, telefonál): Halló! Dénes Te vagy? Mondd, cigaretta van? Mennyi? — Moszkva? Drug? — Na, jó ... Tóth Andris hol van? Már megint kutat? — Eéértem! (Rágyújtás) Na, gyere be, kérem az ívet. Szikszay (bejön, kezében ív, dossier, cigaretta): Parancsolj kérlek alássan a cigarettát! Tátrai: Hol az ív? Az én kicsi ívem, az én szép kis ivettem. Ezzel fekszem, ezzel ébredek, „egy gondolat bánt engemet" - az ív! Na lássuk! (Nézi az ívet) Mi az, hogy Bibó pontosan itt volt? 8.28-ra van beírva, hát ma nem 9-kor érkezett? Ez komoly? Ja igaz! Ma ELTE Értesítő 1955/56-os tanév. Bp.: ELTE, 1956. - p.: 234-235. 171