AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Domokos György–Vida Máté: A budapesti Dante-kódex nyelve

A budapaesti Dante-kódex nyelve 2.4 MONDATTANI MEGFIGYELÉSEK A mondattan területéről mindössze három jelenséget emelünk ki. A középkori velencei népnyelvben - csakúgy mint más észak-olasz és az egykorú toszkánban és franciában is - fellelhető az úgynevezett si assertivo. E szócska mindig az ige előtt áll (tehát pontosan ugyanott, ahol az igei szintagma másik lehetséges specifikátora, vagyis a negáció), s szerepe, hogy megerősítse az ige által kifejezett állítást. Például: chinodia le reprension sie mato (79r), quelo chefase la soa chasa alta s[ demanda ruina (79r), Chie primero in tempo sie pur in rason. (82r). Ami a szórendet illeti, az állítmány leggyakrabban a mondat második pozíciójába kerül, de egyáltalán nem kötelező az alanynak elfoglalnia az első pozíciót. Például: Malvasia usanca se a despresiar la veritade (79v), Mala cosa e a confesar quel che Ion none per chel perde quel che le. (82r). Végezetül említést érdemel, a kötelező alanyi névmás megjelenése. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy nem általános jelenségről van szó, hiszen használata csupán bizonyos esetekre korlátozódik. Elsősorban az alárendelt mellékmondatokban találjuk meg, mint a fömondat alanyának kötelező ismétlését, egyes szám második ill. harmadik személyben, hímnemben illetve nőnemben. Például: atendi che tu no descoris per aventura in la lengua (79v), serva lo silentio domentre chel távra mestier parlar (80v), la tua parola non sia van ma ago chela dia consolation о ela amaistre о ela comandi о ela amonisca (80r). SUMMARY The Dante-Codex of the University Library Budapest (Cod. Ital.l.) is the oldest manuscript of Dante's work in Hungary. It was given to the University Library in 1877 along with 34 other codices, as present of Sultan Abdul Hamid II. (1842-1918), in exchange for the Hungarian „support" in the Crimean war. Its research had began in the last decades of the 19th century and proceeded in the first part of the 20th. The real breakthrough in the investigation of the manuscript, however, was carried out by Ilona Berkovits in 1931. Her generally accepted thesis answers the 59