AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Domokos György–Vida Máté: A budapesti Dante-kódex nyelve

Domokos György - Vida Máté A magánhangzóknál maradva jellemezheti a nyelvhasználatot a középső nyelvállású о és e diftongálódásának elmaradása: sostene (<SUBSTINERE) (79v),/orű (<FORIS) (79r). A mássalhangzókat érintő fontos jelenség az észak-olasz nyelvjárásokban a degemináció, a latin kettőzött mássalhangzók rövidülése. Sokszor itt is másodlagos rövidülésről van szó, vagyis a latin gyökben még két különböző mássalhangzót találunk, amelyeknek az asszimilációja rövidüléssel kapcsolódik egybe. Példák: fato (<F

ACTUM) (80v), quelo (<ECCUM ILLUM) (79r), camí (<*CAMMINUM) (Ír), dirita (<DIRICTAM) (Ír). A venetói dialektusok egyik archaikus jellemzője a pl, cl, Ы, fi hangzócsoportok megőrzése. Ennek példáit is megtalálhatjuk szövegünkben: plu (<PLUS) (79r), cluso (<CLUDERE) (79v), exemplo (<EXEMPLUM) (80v), desplase (<*DISPLACERE) (79v), piasere (<PLACERE) {%\\\plegada (<PIEGATUM) (8Ív).

8 Az észak-olasz nyelvjárásokban az intervokális, azaz két magánhangzó közötti helyzetben a zöngétlen mássalhangzók zöngésednek. Ez a zöngésedés írásban is jelölt az óvelencei nyelvjárásban is, azaz a [t] és [k] mássalhangzók intervokális helyzetbe kerülnek, úgy azokat a nekik megfelelő zöngés párjuk- [d] és [g]helyettesíti mind kiejtésben, mind pedig írásban. Például: peri gólosa (<PERICULUM,) (Ír), amaistradi (<AB MAGISTRATUS,) (79r), coventude (<IUVENTUTEM, (79r), trida (<TRITARE,) (79r). Itt kell említést tennünk a klasszikus latin [k] hang fejlődéséről is az elöl képzett magánhangzók előtt. Első lépésben ez [ts] hanggá palatalizálódik (s innen a toszkánban és így az olaszban [tj] hanggá), míg északon az [sj hang a normális hangfejlődés („második palatalizáció") útja. így hát nem megelpőek az alábbi példák: amisi (<AMICI) (80r), enimisi (<INIMICUM) (80r), casione (OCCASIONEM) (Ír), stasione (<STATIONEM) (Ír), rasone (<RATIONEM) (79v), castisia (<IUSTITIAM) (79r). Az intervokális helyzetben található zöngés mássalhangzó másodlagosan tovább gyöngülhet, illetve ki is eshet. Erre is számos példát találunk a szövegben: фае (<CI VIT ATEM) (79v), stae (<AESTATEM) (79v), perdua (<PERDUTAM) (80v), confonduo (<CONFONDUTUM) (79v).

9 Vö.: STUSSi: i.m. (7. jegyzet). - p. LL, TEKAVÍMC, P.: Grammatica storica dell'italiano. Vol. I-П. - Bologna, 1982. - p. 280-81. 9 Vö.: STUSSi: i.m. (7. jegyzet). - p. XXXVI. 56