AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

II. Egyetem- és felsőoktatástörténet, történettudomány - Ladányi Andor: A magyar felsőoktatás intézményrendszerének változásai a 20. században

kerülésével összefüggésben Debrecenben, Keszthelyen és Mosonmagyaróvárott mezőgazdasági akadémiát hoztak létre; viszont egyidejűleg a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, majd a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskola létesítésével folytatódott az Agrártudományi Egyetem széttagolódásának folyamata. Önálló intézménnyé vált - érthetetlen módon - a Lenin Intézet is. 1956 tavaszán — nyarán з. politikai változások hatására - erősödő törekvések voltak a felsőoktatás problémáinak megoldására, a felsőoktatási politika torzulásainak kiküszöbölésére. Ennek során megfogalmazódtak a felsőoktatás intézményrendszerének, intézményhálózatának átalakítására irányuló egyes javaslatok is. Ezek közé tartozott — külön nevelőképző intézmények létesítésével a felsőfokú tanító- és óvónőképzésre való áttérés, a mezőgazdasági akadémiák négyéves tanulmányi idejű főiskolákká szervezése, a két budapesti műszaki egyetem összevonása, valamint műszaki főiskola létrehozása. A% 1956. októberi forradalom után - jelentős részben az 1956 tavaszánnyarán felmerült javaslatokat, terveket megvalósítva - több pozitív irányú változás történt a felsőoktatás intézményhálózatában. A Lenin Intézetet megszüntették (ill. a budapesti bölcsészkarhoz csatolták), a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskolát az Agrártudományi Egyetem szervezetébe helyezték, a mezőgazdasági akadémiák pedig egyetemi jellegű intézményekké váltak. A négy fegyvernemi tiszti iskolát Egyesített Tiszti Iskola elnevezéssel összevonták. A felsőfokú tanító-és óvónőképzésre való áttérést megvalósítva 1959-ben 11 felsőfokú tanítóképző és három óvónőképző intézetet létesítettek. (Ezek nagy száma azzal függött össze, hogy kevesebb, de nagyobb intézmények szervezéséhez szükséges beruházási keretek hiányában az új intézményeket a középfokú tanítóképzők objektumainak igénybe vételével tudták csak létrehozni.) Az 50-es évek végén hosszas vita folyt a pedagógiai főiskolák jövőjéről (felvetődött e főiskolák megszüntetésének, majd két főiskolának ötéves tanulmányi idejű tanárképző főiskolává szervezésének lehetősége), végül is az a döntés született, hogy mindhárom főiskola folytassa tovább működését, négy évre emelt tanulmányi idő mellett. Figyelemreméltó javaslatok születtek a mérnökképzés vertikális tagolására, főiskolai szintű műszaki középkáder-képzés kialakítására - ezek azonban akkor még nem valósultak meg. Л 60-as évek első felében, a „nagy ugrás" éveiben az előző időszak visszaesése után, a felsőoktatás újabb nagyarányú mennyiségi növekedésével a felsőoktatás intézményrendszerében jelentős változásokra került sor. A leglényegesebb — a nagymérvű, részben a tényleges, részben a meginduló távlati tervezés által feltételezett szakemberszükséglet kielégítése érdekében, az 1961. évi oktatási reform célkitűzéseivel is összhangban - a felsőfokú technikumok és szakiskolák hálózatának kiépítése volt. 1960 és 1965 között 45 felsőfokú technikum és három felsőfokú szakiskola létesült (amelyeknek mintegy 30 kihelyezett részlege is működött). A műszaki, mezőgazdasági és közgazdasági képzés diverzifikálása, vertikális tagolása helyes, előremutató jellegű lépés volt, a felsőfokú technikusképzés célja, funkciója azonban nem volt kellően tisztázott, ilyen nagyszámú intézmény rendkívül rövid idő alatt, túlnyomórészt a középfokú 191