AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményeiből - Klimes-Szmik Katalin: RMK nyomtatványok a megszüntetett „Magyar vonatkozások” gyűjteményében

kiemelésük mellett. Egyes művek esetében az idegen szerző magyar vonatkozású történeti művében szereplő idézetek töredékesek vagy egyéb szempontok miatt nem felelnek meg az RMK. III egységesen alkalmazott feltételeinek. (Ld. Szabó Károly - Hellebrant Árpád RMíC III. Előszó. - Borsa Gedeon: Bevezetés. In Régi magyarországi szerzők. Szintén Borsa Gedeon irányításával összeállított RMK. IIIdik kötet. Mutató - függelék, [pótlások] 5. füzet. OSzK, 1996.) Ezek sorában vannak olyanok, amelyek szerzői a kancelláriai, levéltári források, missilis levelek felhasználásával írták meg a szóban forgó művüket. Esetleg a szerző, aktív politikus annak ellenére, hogy a kortárs magyar politikusok dokumentálhatóan hiteles gondolatmenetét adja vissza, érthető tapintattal azokat valamely elődjüknek tulajdonítja. Giovanni Sagredo a szerző akitől a Régi Magyar könyvtár III. kötetéhez, az OSzK által kiadott pótlások 4. füzetében, a 7857 számon, az augsburgi 1694. évi német íotdít3s"Neu-eröffnete Ottomanische Pforte" ómen ugyanazt a "Memorie istoriche de' monarchi Ottomani" címen ismert történeti munkáját rejti mint amely 1673-ban és 1679-ben megjelent Velencében. Tartalma, valamennyi benne idézett valós és/vagy fiktív beszéd szövege megegyezik. Közte a lengyel diplomata, Laski Jeromos 1528-ban, Krakkóban Szapolyai Jánoshoz intézett szavai melyekkel mintha tulajdon kortársainak a ''történelem színpadán" is megfogalmazott dilemmáinak adna hangot. Hasonló a szigetvári hős, az id. Zrínyi Miklósnak tulajdonított lendületes beszéd. Sagredo állítása szerint, ő a II Miksa császár által 1564-ben összehívott Haditanácsban mondta el, ami nem kizárt de ugyanakkor az is kétségtelen, hogy benne az if). Zrínyi Miklósnak, írásai által hitelesen megőrzött gondolatai összegeződnek. A német kiadás egy záró fejezettel bővebb, időben is többet ölel fel, és Apafi Mihály Edélyi Fejedelem 1662-ben keltezett levelét is tartalmazza szemben a két korábbi velencei kiadással amely ezért csak az RMK.1Vhez sorolt művek között kaphatott helyet. De vannak csonkán megőrzött kiadványok is közte olyan, amelyről nem tudósítanak a térképkatalógusok sem lévén egy - gyűjteményünkből hiányzó térképhez tartozó regiszter de nincs nyoma a kiadó jegyzékében sem. Legtöbb közte amelyik Apponyi katalógusában és Dézsi azt kiegészítő folytatásában de más katalógusokban sem szerepel egyáltalán, vagy a műnek más kiadását közli. Akad egy-két olyan nyomtatvány is amely olyan szöveget őriz, amelyet nem csak a szerzőjükkel kapcsolatos életrajzokban, írásaik gyűjteményes kiadásaiban nem találtam de az őrzőkötetre sem hivatkoztak sem az életrajzírók, sem a könyvészeti irodalomban mint amilyen Zrínyi Ilona levelét tartalmazó kötet is. Ilyen esetben nem dönthettem el vajon fiktív, átírt, stilizált, teljes egészében költött, avagy hiteles szöveget találtam. Le kellett volna mondani Martin Zeillemek Balthasar Kühnennél Ulmban, 1660-ban a Magyar királyságot a helységnevek alfabetikus rendje szerinti kiadásának a leírásáról, mint RMK. Ill-ról is hacsak a kortársak által gyakran idézett Mátyás király epitaphiuma ezt nem indokolná. Könyvészeti ismeretek terén jól felkészült elődeink nem pusztán a kötet tárgyában ismerhették fel a magyar vonatkozást. A szerzőt sem, Szabó Károlynál sem a pótkötetekhez készült indexben - értelemszerűen - nem találjuk. A VD 17 is csak 1664-es kiadását ismeri 33