AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

II. Egyetem- és felsőoktatástörténet, történettudomány - Ladányi Andor: A magyar felsőoktatás intézményrendszerének változásai a 20. században

következtében a növekvő pedagógushiányra tekintettel - két új tanítóképző főiskolai kihelyezett tagozatot szerveztek (Szekszárdon és Zsámbékon), s így végül is a 70-es évek végére a pedagógusképző intézmények és kihelyezett tagozatok száma hárommal nőtt... A 70-es években történt egyéb változások: 1975-ben létrehozták az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főiskolai Karát, 1977-ben pedig az Államigazgatási Főiskolát, ami - a paramedikális, ill. a közigazgatási szakemberek magasabb szintű képzése érdekében - helyes, indokolt intézkedés volt. Ezeken kívül megemlítendő még az, hogy a Közgazdaságtudományi Egyetemnek még 1970-ben létrejött pécsi kihelyezett tagozata 1975-ben a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karává alakult (amivel kezdetét vette az egyetem ismét többkarúvá tételének folyamata), Szolnokon pedig a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola létesített kihelyezett tagozatot. A 70-es években tehát a felsőoktatás intézményhálózatának alakulásában két tendencia volt megfigyelhető: egyrészt az intézményhálózat csökkentésére irányuló erőtlen kísérletek, másrészt viszont új intézmények vagy kihelyezett tagozatok létesítését célzó törekvések. (Volt olyan megye, amely ezidőtájt több mint 10 intézmény, ill. kihelyezett tagozat szervezését javasolta.) A kormányzat a csoportérdekek - tárca, helyi és intézményi érdekek - erőteljes érvényesülését figyelembe véve a 70-es évek második felében már nem tett további lépéseket az intézményhálózat széttagoltságának csökkentésére; ehelyett az egy városban működő intézmények oktatási-kutatási együttműködését ösztönözte, de ez sem járt kellő eredménnyel. A 70-es évek végén és a 80-as évek ekjén - a némileg változott politikai viszonyok között — a felsőoktatás terén újabb reformmunkálatok vették kezdetüket. Ennek során nagyobb hangsúlyt kapott a felsőoktatás intézményhálózata széttagoltsága csökkentésének kérdése. A felsőoktatás helyzetének és fejlődési perspektíváinak tanulmányozására indított széleskörű vizsgálat eredményei alapján az állampárt Politikai Bizottsága 1981. február 3-i határozatában kimondta, hogy „ésszerűsíteni kell a felsőoktatási intézményrendszert; meg kell szüntetni a szétaprózottságot, amely gátolja az oktató-nevelő és a kutatómunka színvonalának emelését, a rendelkezésre álló képzési kapacitás hatékony felhasználását". E határozat előírta 1983-ra a felsőoktatás távlati fejlesztési tervének kidolgozását, amely 1984 tavaszára készült el és azt a Minisztertanács (a továbbiakban: MT) 1984. május 10-iki ülésén hagyta jóvá. E fejlesztési terv szerint „1985 végéig intézkedéseket kell kidolgozni a felsőoktatási intézményhálózat szétaprózottságának szakági sajátosságokat is figyelembe vevő csökkentésére, a felsőoktatási intézmények lehetséges regionális és szakági kooperációjára, integrációjára, új szervezeti-jogi kereteik megteremtésére". A következő évben elfogadott oktatási törvény a felsőoktatási intézmények területi együttműködésének elősegítésére lehetővé tette regionális tanácsok alakítását, e törvény továbbá az intézménytípusok számát kettőre — az egyetemre és a főiskolára - csökkentette (előírva, hogy a felsőfokú intézeteket 1990-ig főiskolává kell átszervezni). 194