AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

II. Egyetem- és felsőoktatástörténet, történettudomány - Ladányi Andor: A magyar felsőoktatás intézményrendszerének változásai a 20. században

A felsőoktatás intézményhálózata távlati fejlesztésének elveiről az MT 1986. július 17-én hozott határozatot, abban az alábbi, meglehetősen általános jellegű direktívákat jelölve meg: a szétaprózottság fokozatos megszüntetése; a hatékonyabb és gazdaságosabb működést lehetővé tevő, arányosabb területi megoszlású, de a jelenleginél koncentráltabb intézményhálózat kialakítása; a hálózatkorszerűsítés fokozatos és differenciált megvalósítása; az intézmények profiljának bővítése; az universitär jellege egyetem irányába való fejlődés. Л 80-as évek oktatáspolitikájára jellemző „cselekvés helyett határozat" gyakorlatát ezúttal is tapasztalni lehetett: a ténylegesen megvalósított változtatások nagyobb része formális jellegű volt. Ez leginkább az agrár-felsőoktatásra és a pedagógusképzésre vonatkozott. Ami az előbbit illeti: a kaposvári Mezőgazdasági Főiskola a keszthelyi Agrártudományi Egyetem, a szegedi Élelmiszeripari Főiskola pedig a Kertészeti Egyetem szervezetébe került (továbbá két főiskolai kar hovatartozása is módosult) — mindez elsősorban a meglévő intézményhálózat fenntartására irányult. A pedagógusképzés intézményhálózatáról és képzési rendszeréről a 70-es évek végétől ismét elhúzódó viták folytak, számos terv, modellvariáns született (az ún. egységes tanárképzés, a „pécsi modell", az óvónőképzés és a tanítóképzés integrálása stb.). Végül is az egységesen egyetemi szintű tanárképzésnek az ezredfordulóig általános tételének elhatározása mellett az intézményhálózat annyiban változott, hogy a pécsi Tanárképző Főiskolát Tanárképző Karként 1982-ben a Janus Pannoniusról elnevezett Pécsi Tudományegyetem szervezetébe illesztették, az egri tanárképző főiskola budapesti kihelyezett tagozatát az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervezetébe helyezték, a zsámbéki kihelyezett tagozat önálló főiskolává vált, a debreceni tanítóképző intézetnek Békéscsabán kihelyezett tagozata alakult, majd 1986-ban a hajdúböszörményi óvónőképző intézetet a debreceni, a sopronit a győri tanítóképző főiskolához csatolták, a kecskeméti óvónőképző intézetet pedig tanítóképző főiskolává szervezték. Néhány változás történt a felsőoktatás más területein is: megszűnt egy műszaki főiskolai kar, az Állam- és Jogtudományi Intézet (1983-tól kar) 1981. évi megalakításával, majd 1987-ben főiskolai szintű közgazdasági képzés indításával fokozatosan bővült a miskolci egyetem képzési profilja, 1983-ban pedig az Állami Balett Intézet főiskolává nyilvánításával új művészeti felsőoktatási intézet létesült. A 80-as évek végére tehát az önálló felsőoktatási intézmények száma ugyan néggyel csökkent, az „anyaintézmény" székhelyén működő főiskolai karok, kihelyezett tagozatok száma viszont ugyanannyival nőtt, az intézményhálózat széttagoltsága tehát változatlan maradt. Az állampárt Politikai Bizottsága 1987. november 3-i határozatában megállapítva, hogy az 1981. február 3-i határozat végrehajtásában objektív és szubjektív okok miatt jelentős a lemaradás, felkérte az MT-t, vizsgálja felül az 1984. évi fejlesztési programot, és határozza meg a további feladatokat. Az MT ezt követően 1988. június 2-iki ülésén hozott határozatot a felsőoktatás fejlesztésének cselekvési programjáról. Ennek egyik pontja szerint „a formális megoldásokat kerülve" kell 1988. december 31-éig az MT részére 195