AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

II. Egyetem- és felsőoktatástörténet, történettudomány - Ladányi Andor: A magyar felsőoktatás intézményrendszerének változásai a 20. században

létesült Győrött is, minthogy a módosított fejlesztési és távlati szakemberszüksé^eti tervekre tekintettel műszaki egyetem szervezése célszerűtlen lett volna. A felsőfokú technikumok és szakiskolák átszervezése mellett a felsőoktatás intézményhálózatában számos más változás is történt a 60-as évek második felében és a 70-es évek elején. A két budapesti műszaki egyetemet 1967-ben egyesítették, az agrártudományi főiskolák egyetemekké váltak (ül. a mosonmagyaróvári agrártudományi főiskolát a keszthelyi Agrártudományi Egyetemhez csatolták), a nyíregyházi tanítóképző intézet 1970-ben a nyíregyházi tanárképző főiskola szervezetébe került, és 1971-ben Hajdúböszörményben létrehozták e főiskola óvónőképző intézetét. 1966-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolának Budapesten Zeneiskolai Tanárképző Intézete létesült, amelynek öt vidéki városban kihelyezett tagozatai alakultak, és a művészeti főiskolák 1971-ben egyetemi jellegű főiskolákká váltak. Változásokra került sor a katonai és a rendvédelmi felsőoktatás terén is: 1967-ben az Egyesített Tiszti Iskola megszűnésével három katonai főiskolát létesítettek, és a korábbi Rendőr Akadémia átszervezésével 1971-ben Rendőrtiszti Főiskolát állítottak fel. Javaslat született még államigazgatási főiskola, valamint gyógyszerészeti főiskola felállítására is, az előbbi azonban akkor még nem nyert elfogadást, a gyógyszertári asszisztensek képzése pedig a későbbiek során más formában valósult meg. A fenti változások nyomán az önálló felsőoktatási intézmények száma a 70-es évek elején ugyan 72-re csökkent, az intézmények székhelyén kívül azonban 29 kar, ül. nappali képzést is folytató kihelyezett tagozat működött, és így az intézményhálózat széttagoltsága csak csekély mértékben mérséklődött. A 70-es évek első felében egyes kutatók felhívták a figyelmet az intézményhálózat széttagoltságának — mind a képzés színvonalát, mind pedig gazdaságosságát érintő - hátrányos következményeire. Ezt idővel az oktatáspolitika irányítói is felismerték, kívánatosnak tartva a széttagoltság csökkentése érdekében egyes intézmények összevonását, ül. részben megszüntetését. A széttagoltság különösen az agrár-felsőoktatás és a pedagógusképzés intézményhálózatát jellemezte. Az agrár-felsőoktatás területén - ideértve az élelmiszeripari és a faipari képzést is - 1972-ben hat egyetem, két főiskola, 10 más településen levő főiskolai kar és három kihelyezett tagozat működött. E széttagoltság csökkentése érdekében azonban - hosszas tárgyalások után - csak annyit lehetett elemi, hogy az 1978/79. tanévben két főiskolai kar és egy kihelyezett tagozat megszűnt. A pedagógusképzés intézményhálózata nem kevésbé túlméretezett volt: 1972-ben - a tudományegyetemeken folyó tanárképzést és a műszaki stb. szaktanárképzést nem számítva - 5 tanárképző főiskola, 9 tanítóképző és három óvónőképző intézet, valamint egy, más városban lévő óvónőképző intézet volt. A pedagógusképzés rendszeréről - intézményhálózatáról és képzési struktúrájáról - évekig tartó meddő viták után 1974-ben mindössze annyi változás történt, hogy a tanítóképző intézetek főiskolák lettek, a szombathelyi tanítóképző intézetet tanárképző főiskolává alakították, a hajdúböszörményi óvónőképző intézet önálló intézménnyé vált, az egri tanárképző főiskolának pedig Budapesten kihelyezett tagozata létesült. A következő években azután - a közeledő demográfiai hullámra és ennek 193