AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)

II. Egyetem és felsőoktatástörténet, történettudomány - Schütz István: Az ismeretlen Koszovó

részesedés'). Bizánc ugyanis a 9-10. században gyökeresen megváltoztatta a terület birtokviszonyait, amennyiben a korábbi szabad paraszti közösségek (nemzetségi falvak) földjeinek nagy részéből hűbérbirtok, pronoia lett, és ekkor jelölték ki az egyházi birtokokat is az egyházi közösségek tulajdonaként. Ez idő tájt jöttek létre a nem vérségi, hanem szomszédi kapcsolatokon alapuló soknemzetiségű falvak, a katunok (albánul katund) is, amelyek később olyan jelentős szerepet játszottak az egész közép-balkáni térség falusi társadalmában, hogy a családok számának korlátozásával még a török hódítók is meghagyták. Ebben a korban kaphatta középkori Ipek nevét a mai Peje (szerbül Pec) városa. Az Ipek tulajdonnév a latin episcopus 'püspök' korai albán átvételére -ipeshkv - vezethető vissza, amit albánok és szerbek még a 17. sz. végén is használtak, és ami arra mutat, hogy a városban valamikor katolikus püspök volt. (Albániában a katolikus gegek és a gjilani katolikus koszovóiak egyaránt a latin episcopus szóból eredeztetett régi albán ipeshk/ipeshkv szót használják 'püspök' jelentésben, illetve melléknévként Konferenca ipeshkvnore 'a Püspöki konferencia', szemben a görögkeleti toszkokkal, akik az ószlávból átvett biskup szóból gyúrták a maguk 'püspök' jelentésű peshkop szavát. És itt álljunk meg egy pillanatra. A dardánok átvészelték a római hódoltságot, a romanizálás kevés nyomot hagyott nyelvükben és életformájukban. A 9-13. századból való koszovói sírokban talált leletek nagy hasonlóságot mutatnak az itt élő etnikum és a mai Albánia északkeleti vidékein élő lakosság kultúrája és életkörülményei között. A dárdán törzs megítélésünk szerint jelentős szerepe játszott az albán nyelv és etnikum kialakulásában. Az albán nyelv, az ősi albán szókincs tanúsága szerint, két közeli rokonságban álló indoeurópai nyelv - a dardánok és valamelyik síkvidéki illír törzs nyelvének egymásra rakodásából született. Másként nem lehet megmagyarázni, hogy az albán szókincsben olyan indoeurópai gyökszavak is fellelhetőek, amelyek két eltérő hangtörvény hatását tanúsítva, egymáshoz közel álló, de mégis más és más jelentésben élnek a mai albán nyelvben. Erre a legszembetűnőbb bizonyíték az indoeurópai *srp- 'kígyó' gyökszó, amelynek a mai albánban egyrészt gjarpen/gjarper 'kígyó', másrészt viszont shtrebe 'sajtkukac', illetve shterp(inj) 'csúszómászók' felel meg.

6 Bármelyik nyelv fejlődésének egyik alapvető kritériuma, hogy egyidejűleg, párhuzamosan nem hathatnak egymással ellentétes hangtörvények, hiszen ellenkező esetben egy etnikum egyik csoportja ilyen, a másik pedig olyan (más és más!) hangalakban használná ugyanazt a szót, ami a megértés rovására menne. A fenti példában az indoeurópai sr- > albán gj- fejlődés a trák nyelvre jellemző, az indoeurópai sr- > albán shtrviszont az illír, a germán és a kelet-balti nyelvekben található meg. Ugyanilyen párhuzamos, eltérő hangtörvény figyelhető meg a latin szókezdő se- esetében, ami az albánban egyrészt shk- mássalhangzó csoportban él tovább - latin b Schütz István, Albanológia-balkanisztika I. és Albanológia-balkanisztika II. (egyetemi jegyzet), Budapest 1999-2000. 90