AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)
II. Egyetem és felsőoktatástörténet, történettudomány - Farkas Gábor Farkas: Szerémi György hitelességének a kérdése
kapcsolatban. Ugyanakkor leszögezte, hogy „Lajos király halálának miként történte még homályban fekszik, s későbbi felvilágosításra vár." A legenda továbbfejlődését mégis egy hevenyészve odavetett mondata tette lehetővé, miszerint „néhány évvel a szekcsői egyházban ugyanott hová Szerémy utasíta, felásás történvén, két holttest maradványaira akadtak." Ebből alakult tovább a rémtörténet a Dunaszekcsőn talált két titokzatos hullával. Mogyoróssy János, néhány tévedéssel megtoldva, követte Szerémi munkáját és egy újabb adalékkal szolgált a két dunaszekcsői holttest ügyében. Szerinte az ott található Angyalkápolnában temették egy sírba a királygyilkosság után Tomori Pált és Szapolyai Györgyöt. Scitovszky János pécsi püspök felkérésére 1840-ben ásatást végeztek a kápolna falainál, ahol két, egymás mellé helyezett emberi maradványra bukkantak, ám ezeket a csontokat az ásatást végző napszámosok szétszórták. 59 Podhradczky József átvitt jelentésű megjegyzését, miszerint II. Lajos halálát Szapolyai János okozta volna, szó szoros értelműnek vették és bizonyítékként kezelték a későbbi szakirodalomban. 60 Gosztonyi Jenő még egyet csavart a történeten, s lábjegyzetében már Dunaszekcső legendái közé illesztette a gyilkosságot, ráadásul összeszerkesztette Czettrich beszámolóját Szerémiével, miszerint Lajos csakugyan belezuhant a mocsárba, ám Tomori és Szapolyai kihúzták onnan, majd élve vitték tovább Szekcsőre, hogy ott később meggyilkolják. 61 Pázmándy Dénes a húszas évek elején új szempontból vizsgálta meg Lajos halálát. A legújabb kutatások szerint, amelyeket a bécsi udvari titkos archívumokban ejtettek volna meg, tényleg Mária királyné gyilkoltatta meg II. Lajost két szeretőjével, Nádasdy Tamással és Czettrich Ulrikkal. Pázmándy eddig ismeretlen spanyolországi kéziratokra hivatkozott, amelyről Ballagi Aladár tett volna említést neki szóban. Ő is a Dunába fojtotta Czettrichet, illetve összekeverte Szapolyai Istvánt Szapolyai Györggyel. Meglepő magyarázattal szolgált arra is, hogy miért nem lelte eddig a kutatás II. Lajos meggyilkolására vonatkozó levéltári adatot. Példaként Nádasdy Tamás Ferdinándhoz írt beszámolóját említette: „de a pergamenpapíros alsó része, épp azon a helyen, ahol Lajos személyére tér át, ollóval le van rézsút vágva. Régi szokás volt, hogy JÁSZAY 1846. 105-107. Ellentmondásnak tartja, hogy a források egy része romlatlannak tartotta Lajos holttestét, annak ellenére, hogy augusztus 29-től október közepéig hevert a mocsárban. 59 MOGYORÓSSY 1884. 36. Bizonyítékként hozza Garay Alajos (1818-1886) dunaszekcsői plébános levelét, amelyet 1881-ben küldött hozzá. - GENTHON 1959. 75. Feltételezhetően a falu hajdani temetőjében álló régi kápolnáról lehetett szó, amely 1775-ben épült, s a 19. század első felében klasszicista stílusban átépítették. 60 PODHRADCZKY 1832. 68. - MOGYORÓSSY 1879. 42. - GOSZTONYI 1891. 37-38. -NEUSIEDLER 1926. 14-23. GOSZTONYI 1891. 29-31. „E pontra nézve megjegyzem, hogy ]840-41-ik évben Scitovszky János, akkori pécsi püspök, utóbb esztergomi prímás, felszólítására a szekcsői szigetben ásatások történvén, az »Angyal kápolná«-nak romjai alatt négyszögit falak között egy sírban két, egymás mellett fekvő csontváz találtatott, mit azonban az ásók, mire a felügyelő odaérkezett, szétszórtak. Igazolja e tényt a helybeli nép, mely az ásatás körülményeire még élénken emlékezik. íme a királygyilkos és annak megbosszulója egy sírban!" 11
