AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)

III. Irodalomtörténet - Tóth Péter: Koraközépkori hagiográfia és a kopt irodalom. Egy kopt osztrakon szövegének irodalomtörténeti elemzése

A kopt hagyományba ugyanis általában a vértanútörténeteknek egy bizonyos változata ment át; ez alkotja az ún. „kopt konszenzusának megfelelő darabokat, ennek a csoportnak legfőbb jellemzője a vértanú megsemmisíthetetlensége, bármit is tesznek a szenttel egy angyal, vagy maga Krisztus megjelenésével hirtelen visszanyeri egészségét vagy feltámad a halálból.

72 A koptok tehát ezt a passiótípust „választották", ez lett a műfaji kifejezőeszköze a kopt vértanútörténeteknek, ezért nem csoda, hogy az ettől teljesen eltérő apologetikus passiót nem találjuk meg a nemzeti nyelvű hagyományban. Ennek ellenére azonban azt kell feltételeznünk, hogy a rendkívül sokrétű alexandriai hagiográfia, mely természetesen szervesen kötődik a görög hagiográfiához, görög nyelvű történetek formájában tovább élt Egyiptomban a „kopt konszenzus" elterjedése után is. Valószínűleg újra és újra hatott is a kopt hagyományra, sőt talán az sem kizárható, hogy időről időre lefordítottak egyes történeteket ebből az alexandriai görög nyelvű hagyományból koptra, esetleg arabra is.

74 Egy ilyen jellegű fordításnak tartjuk az osztrákon szövegét is, amit a szövegben használt számos görög szó és kifejezés is megerősíteni látszik. A történet görög eredetijének hátterében pedig a fent említett előképek, műfaji források állhatnak. Egyrészt az apokrif történetek Jézus gyermekkoráról, másrészt a vértanúakták apologetikus jellegű változatai. Egyik, mint eszmei, A „kopt konszenzus" fogalmát Baumeister vezette be a szakirodalomba, részletes kifejtése: BAUMEISTER, Th, Martyr invictus, 145-48. 73 Vö. BAUMEISTER, Th, Martyr invictus, 159, aki a koptok „választását" a kopt néphittel, a fáraó kori vallásos képzetek továbbélésével indokolja. 74 Baumeister egy ilyen fordításnak tartja például Szt. Viktor passióját, melyet a „kopt konszenzusnak" megfelelően átalakítottak (BAUMEISTER, Th, Martyr invictus. 159.), ugyanezt mondja a passió egy másik elemzője is (HORN, J, Untersuchungen zu Frömmigkeit und Literatur des Christlichen Ägypten; Das Martyrium des Viktor Sohnes, des Romanos; Einleitung in das koptische Literaturwerk/Kommentar zum "Ersten Martyrium ", Dissertation zur Erlangung des phil. Doktorgrades, Göttingen, 1988, LXVI; LXXII, ill. LXXV sk.). Ugyanígy „külföldi" eredetű a Szt. Claudiusra vonatkozó kopt hagyomány is (Claudius maga is a különleges bölcsességgel rendelkező vértanúk közé tartozik /jelzője: „a nagy rétor'7, de a kopt hagyományban már apologetikus elemeket nem találunk, a vértanúra vonatkozó kopt hagyományhoz ld. GODRON, G, Textes copies relatifs a St. Claude d'Antioche, in; PO 35/4, a vértanú bölcsességéről: 514-15.).

A kopt és a görög-egyiptomi hagiográfiai hagyomány kapcsolatáról Id. BAUMEISTER, Th, Martyr invictus, 138-145. 75 Erre már a kiadók is felhívták a figyelmet, vö. HINTZE - MORENZ, 139. 76 Az osztrákon szövegében különösen sok görög szó szerepel, erre már a kiadók is felhívták a figyelmet (MORENZ - HINTZE, 126.), bár a görög szavak túlsúlya önmagában még nem elég indok arra, hogy egy szöveg fordítás voltát indoloja (vö. LEFORT, Th, Gréco-copte, in: Coptic Studies in Honour of W. E. Crum, Boston, 1950, 65-71, 66.) a szöveg azonban - ha hihetünk Hintze olvasatának - a 7. sorban még Alexandria nevét is annak görög formájában (alecandria) és nem a kopt (rakote) alakban hozza, (vö. HINTZE - MORENZ, 133. 2. jegyzet.) nem is beszélve olyan görög filozófiai terminusokról, mint acwn, antilecis, dikaion, vagy a már idézett mh genoito kifejezés. A kifejezéshez vö. fentebb 68. jegyzet. 11 A gyermekség-evangéliumok szerepére a történettel kapcsolatban már Morenz is utalt, vö. HINTZE -MORENZ, 135. 247