AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)

III. Irodalomtörténet - Tóth Péter: Koraközépkori hagiográfia és a kopt irodalom. Egy kopt osztrakon szövegének irodalomtörténeti elemzése

ideológiai forrás, a főhős gyermekségét magyarázza, mintegy ideológiai alapot teremtve arra, hogy a szent már gyermekkorában képes csodát tenni; míg a másik, mint műfaji forrás az alkalmazott műfaj, az apologetikus-hagiografikus dialógus forrásának tekinthető. Egészen biztos, hogy az említetteken kívül számtalan más forrást és párhuzamot is lehetne hozni az osztrakonon elbeszélt történethez, melyek talán közelebbi megfeleléseket is nyújthatnának, mint az eddigiek,

78 itt azonban csupán a szöveg ideológiai és műfaji hátterét próbáltuk meg bemutatni. Egy szent gyermekségtörténetének bemutatására ugyanis véleményünk szerint minden esetben Krisztus gyermekkora adhatott alapot,

79 míg az apológia itt is előkerülő toposzai - mint arra fentebb már utaltunk - hagiografikus jellegű alkotásokon keresztül találtak utat a népszerű keresztény irodalomba. Amennyiben tehát elfogadjuk a fenti eredményeket, azaz, hogy a szöveg egy az alexandriai görög-egyiptomi hagiográfia hatásait magán viselő, minden valószínűség szerint görög nyelven íródott történet kopt fordítása, már csak egyetlen kérdésre kell választ találnunk: Miféle írói vagy fordítói szándék 78 így például már Morenz utalt a Római Szt. Kelemen neve alatt fennmaradt homíliák között hagyományozott Péter apostol és Simon mágus párbeszédét megörökítő történetre (HINTZE MORENZ, 134.), melyet az osztrákon szövegéhez hasonlóan ugyancsak Cfj°Triaic;-nek nevez az összeállító, és a kopt szöveghez hasonlóan ugyancsak három napon át tart (Clemens Romanus, Homilia III §30 és §58, idézi Morenz, ih.). Sőt a Morenz-féle adatokhoz még azt is hozzátehetjük, hogy ez az apostoltörténet még kopt változatban is ismeretes (BHO 941-942). Ez azonban véleményünk szerint - csupán azt bizonyítja, hogy az „apologetikus -hagiografikus" dialógus már az apostolokkal kapcsolatos hagyományban is megtalálható (vö. Pál apostol védekezései a helytartók előtt ApCsel 24,10-29; 25,8-13; 26,1-29.). Továbbá hasonló párhuzamot látott Morenz az Acta Archelai című. ugyancsak az apologetikus dialógus és a hagiográfia határán álló manicheizmus - ellenes polemikus iratban (ed. Beesőn, Hegemonius, Acta Archelai, in: GCS 16, Leipzig, 1906.), ahol az osztrákon szövegéhez hasonlóan döntőbírák vannak jelen Archelaus püspök és Mani vitájánál (vö. HINTZE - MORENZ, 134.). 9 Ilyen gyermekségtörténetet találunk a szintén Morenz által felhozott Szt. Athanásziosszal kapcsolatban (HINTZE - MORENZ, 135.), aki kisgyermek korában pátriárkát játszott, mire az akkori püspök megjövendölte róla, hogy valóban pátriárka lesz. A történetet Rufinus egyháztörténetében találjuk (Rufinus, HE I, XV.) meg, de a kopt hagyományba is átment Synaxarium Alexandrinum, vers. Forget, in: CSCO 90, 105-6.). Vö. továbbá fentebb a 93. jegyzetben felhozottakkal. 80 Az apologetikus dialógus és a hagiográfia egy másik fontos találkozási pontja a vértanútörténetek mellett az Athanasziosz-féle Szt. Antal-életrajz, ahol Antal ugyancsak filozófusokkal vitatkozik {Vita Antonii, 72-80.), ez a történet ugyancsak benne lehetett a kopt köztudatban, ezt igazolja, hogy az Antal-életrajznak is létezik kopt recenziója (ed. Garitte, in: CSCO 117.). A Vita Antonii e dialógusaiban is megtaláljuk a keresztény apológia toposzait (az istenek gyalázatos tetteit stb., bár a filozófusokat, mint a keresztény hit előfutárait Antal nem említi), itt azonban már nem az osztrákon szövegéhez hasonló egyszerűséggel, Antal beszédei már egy a vértanúaktákhoz képest jóval intellektuálisabb teológiát tükröznek (A dialógusok interpretációjához ld. RUBENSON. S, The Letters of Antony: Origenist Theology and the Making of a Saint (=Bibliotheca historico-Ecclesiastica 24.) Lund, 1990. 133-35; 142-3.). Az osztrákon szövege pedig - véleményünk szerint - több egyezést mutat a vértanúakták jóval egyszerűbb és a népszerű irodalom jegyeit magukon viselő dialógusaival, mint a Szent Antal-életrajzzal, ezért a fenti elemzés során nem tértünk ki külön a Vita Antonii-\c\ való összehasonlításra. 248