AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)
III. Irodalomtörténet - Tóth Péter: Koraközépkori hagiográfia és a kopt irodalom. Egy kopt osztrakon szövegének irodalomtörténeti elemzése
gyermekkori bölcsességének megnyilatkozásáról. A gyermek Jézust szülei két tanítóhoz is megpróbálják beadni diáknak, ö azonban mindannyiszor okosabbnak bizonyul az iskolamestereknél, és az ábécé tanulása közben kifejti az egyes betűk és a Törvény rejtett értelmét, és mindazok „akik hallgatták csodálkoztak tanítása mélységén és szép beszédjén, hogy kiskora ellenére ilyen kijelentéseket tesz". 38 Tamás beszámolója éppen a tizenkét éves Jézus és a farizeusok templomi vitájának jelenetével ér véget, ezzel próbálva kapcsolódni a Lukács-evangélium hagyományához, némileg azonban ki is egészíti azt. Abban a jelenetben ugyanis, mikor szülei rátalálnak a gyermek Jézusra a templomban, a Tamás-beszámoló szerzője egy beszédet ad az írástudók szájába, akik a gyermek bölcsességén elámulva áldani kezdik annak szüleit. A jelenet kiegészítése és kiszínezése az idők folyamán tovább folytatódott, úgyhogy egy valamivel későbbi másik gyermekség-evangélium, az ún. Megváltó gyermekségének arab evangéliuma még részletesebben ismerteti a történteket. Itt már külön fejezet foglalkozik Krisztus és a farizeusok vitájával, ahol a szerző részletesen le is írja azt, 39 itt azonban már nemcsak a Törvényről, annak rejtett értelméről van szó, hanem megjelenik a világi bölcsesség is. A történet ugyanis elbeszéli, hogy Krisztust próbára tették csillagászok, természettudósok, orvosok, s ő mindenkit megszégyenített bölcsességével, úgyhogy a vele vitatkozó „filozófus felkelt, és az Úr Jézus lábai elé borult: Uram, mostantól fogva tanítványod és szolgád vagyok!" 41 Nem állítható teljes bizonyossággal, hogy a koptok is olvasták ezeket az apokrif iratokat. A Tamás nevéhez fűződő történetek esetében elképzelhető, hogy Egyiptomban is ismert hagyománnyal van dolgunk. Ez az apokrif ugyanis - bár a különböző recenziók és ezek egymáshoz való viszonyának kérdése mindeddig nincs meggyőzően tisztázva 42 - számos fordítása alapján arra lehet ahol, miután Origenész kifejtette apjának az írás mélységes értelmét, az „magában felette örvendezett és határtalan hálát adott Istennek, ...hogy őt arra méltatta, hogy ilyen gyermek atyja legyen" (Bán I. fordítása, in: Ókeresztény írók 4, 244.). Ez a részlet szinte szó szerint megegyezik a Tamás-féle szöveg azon helyével, ahol József, a gyermek Jézus egy csodája után - akárcsak az Origenész életében - megcsókolja fiát és így szól: „Boldog vagyok, hogy ezt a gyermeket adta nekem Isten" (Bolyki J. fordítása in: Apokrif iratok - Csodás evangéliumok, Budapest, 1996, 22.). Talán nem véletlen, hogy az ifjú Cirillel kapcsolatban is ugyanezt a jelenetet találjuk Severus egyháztörténetében, ahol Theophilosz Cirill bölcsességén elcsodálkozva „hálát adott Istennek, hogy egy ilyen lelki gyermekre méltatta, aki ennyire előrehaladt a kegyelemben és a bölcsességben" (Evetts fordítása nyomán, in: PO 1/4, 429.). A Tamás-féle elbeszélés és a hagiográfia kapcsolatához egyébként a szláv anyaggal kapcsolatban már utaltak, vö. LEPAHIN, V, Az óorosz kultúra, 123. 8 Tractatus de pueritia Iesu secundum Thomam, XV, 2. Bolyki J. fordítása, in: Apokrif iratok Csodás evangéliumok, Budapest, 1996, 23. 39 Evangelium infantiae Salvatoris arabicum, 50-52. 10 Az evangélium szerint a vitában szó volta „harmad-, negyed- és hatodfényszögekről", az égitestek mozgásáról, a fizikáról, metafizikáról, a hiper- és a hipofízikáról stb. ' Tóth K. fordítása in: Apokrif iratok - Csodás evangéliumok, Budapest, 1996, 45. A vita és a világi bölcsesség megjelenésén túl a filozófusnak a beszéd hatására történő megtérése még közelebb hozza az apokrif történetet az osztrákon szövegéhez. 42 Vö. CULLMANN. O. Kindheitsevangelien, 291. 242
