AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)
II. Egyetem és felsőoktatástörténet, történettudomány - Horváth Pál: Frank Ignác (1788–1850)
A történeti-jogi szemléletet megteremtő Frank Ignácz életmüve tehát módfelett ellentmondásosnak mondható, de nem vitatható, hogy ez öt a korabeli tudományosság legmagasabb pontjára emelte. A félbetört életmű feltehetően jövőbeli módosításának a kitapintható eleme tehát a „szükséges javítás" történeti jogi megfogalmazása is Franknál. Ettől függetlenül nyilvánvaló viszont, hogy az így kitárulkozó történeti-jogi eszmeáramlat ettől kezdve szerves alkotóelemévé lett a magyar jogi historizmus fejlődésének. A megkésett polgári átalakulás közelsége szolgáltatta azt a konkrét eszmetörténeti szituációt, amely — miként számos közép- és kelet-európai nép jogi közgondolkodásában — hazánkban is a történeti jogi szemlélet kialakításának kedvezett. A kar már a 19. század első harmadában lehetőséget nyújtott Frank Ignácznak az irányzat megteremtésére, mert miként az eredők tüzetesebb elemzése is mutatja, hogy nem a sokat idézett Principia Juris Civilis Hungarici (1829)-ben, hanem már a Specimen elaborandarum institutionum juris civilis Hungarici-ben (1823) előttünk áll ez az életmű. Sőt, a Specimen 1820-as változatának, ill. a kettős összetevőjű alkotás egyik részletének (De donatione Regiae) még korábbi időkben történő megfogalmazása alapján mondható, hogy nálunk a történeti-jogi szemlélet alaprétegeződése a porosznémet talajon kifejlett ősforrásokkal szinte egyidejűleg jelen volt. Amit pedig felkínált a korabeli magyar jogi közgondolkodás számára az nem más, mint a megkésett polgári átalakulás majdan tapasztalható kompromisszumos eredménye, amely nyomorultsága ellenére is jogászi mestermüként került megfogalmazásra. Az oknyomozó jogi historizmus módszeres forráskritikai alapvetésének a tudatos alkalmazása mellett tehát a tudós Frank Ignácz a magyar nemesi reformtörekvések határainak a kiformálódásában is elevenül hathatott. Ilyen előzmények után az egyetemen Frankot hallgató Eötvös József szellemi előrehaladásában is nyomokat hagyott a történeti jogi szemlélet, amiről önmaga tett bizonyságot a Pesti Hírlap hasábjain (1847. szept. 10.). Az 1848-49es forradalom, ill. a magyar függetlenségi harc viharaiban pedig „sok alaki részletről fontoskodva megszerkesztett" egyetemi reformtervezet közvetlen hatása is kitapintható az első magyar felelős kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterének az elképzeléseiben. A megújuló világgal való, óhajtott párbeszéd egyik utolsó kísérlete volt tehát az Eötvös-féle egyetemi reformokkal való kapcsolat, a szellemi válság kiteljesedése azonban már elodázhatatlan maradt Frank Ignácz számára. 24 Testamentumával viszont olyan értékeket hagyott ránk, amelyből a hazai történeti-jogi koncepció ősforrásait is meglehetős pontossággal szemrevételezhette a tudomány. 23 PeschkaV. 1974. 379.p. 24 Horváth P. 1973. 124-126.p. 200
