AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)

II. Egyetem és felsőoktatástörténet, történettudomány - Horváth Pál: Frank Ignác (1788–1850)

A hagyaték kultúrhistóriás jelentősége Frank Ignácz - miként ismeretes - 1850. március 2-án tragikus körülmények között távozott el a magyar szellemi életből. A tragikus vég egészen a legutóbbi időkig foglalkoztatta mindazokat, akik szellemi hagyatékát nagyra értékelték, pedig Pauler Tivadar nyomán, vagyis a Széchenyi Könyvtár kézirattárában őrzött „napi jegyzetek" alapján ismerhették eleve a szomorú valóságot. Felidézve az idevágó tényeket, azt mondjuk, hogy Pauler napi jegyzetei 1850 első negyedéről nyújtanak biztos támpontot a lezáratlannak vélt kérdések megfejtésére. Ezek szerint pedig Pest-Budán a Neugebäudeban szakadatlanul folyt a katonai törvényszék purifikációs eljárása, amely még a tavasz beállta előtt neves tudós személyiségek egész sorát börtönfogságra kárhoztatta. Frank, bár forradalmi tettekkel nem pecsételte meg 1848/49-hez való viszonyát, de a maga módján ellentmondásos helytállása bőven szolgáltatott adalékot a purifikátorok számára. Az „eseményeket" pedig töretlen szellemmel is csak nehezen viselhették az érintettek. A házi őrizetnek vélt bécsi tartózkodás idején ez a tudat őrölte fel Frank Ignácz elméjét. Ezért is a hiteltérdemlő Pauler-féle feljegyzéseket eredetiben is meg kellett szólaltatnunk. A tragikus vég utolsó napjaiban Pauler fizikai értelemben távol volt a Bécsben tartózkodó Franktól, sorsának alakulásához mégis megbízható adatokat szolgáltatott a szabadságharc elbukása után is vezetett napi jegyzeteiben. „Ma egy esemény mélyen meghatja kedélyemet, Frank Bécsben öngyilkosság által életének véget veté... őtet, mint tanítómat, mint barátomat tiszteltem, életemre ritka befolyással volt...".

25 A megindultság egyben arra utal, hogy a tudós Frank Ignácz helyzetét közvetlenül ismerő személyekkel került kapcsolatba. így a friss híradások a végkifejletek nyomon követését tették lehetővé, aminek az eredői visszafelé haladva 1849 nyárig követhetők, hiszen már a Dégen általa vezetett egyetemi tanácsban (júl. 27.) is a "magyar kormány iránti hűségeskü ügye foglalkoztatta a felizgatott kedélyeket". Egyesek a felelősség enyhítésére törekedve próbáltak olyan értelmet adni a hódolatnak, ami eleve kétértelmű volt. Néhány nappal ezután azonban már a sorozatos idézésekről, fogságra vetésekről tudósít Pauler, miközben ismét csak jelzi, hogy a "hódolat miatt" vizsgálatok zajlanak. Az idézések, zaklatások, igazoltatási eljárások egész sora bontakozik ki ezután a lakonikus napi jegyzetekből. A kritikus időszak jegyzetei azonban 1850 első két hónapjára esnek, miközben már csak az újból idézettek, az elitéltek, ill. börtönbe vetettek nevei töltik ki a sorokat. A volt dékán, Tipula Péter börtönbe vetése - mondja Pauler - a dolgok súlyosabbra fordultát jelezvén, ismét a Frank által szerkesztett hódolat került előtérbe. Nem külső szemlélője már az Ld. OSZK.Quart. Hung. 2611 201