AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)
II. Egyetem és felsőoktatástörténet, történettudomány - Horváth Pál: Frank Ignác (1788–1850)
pedig, amelyet Frank Ignácz Savignyvel szinte egyidejűleg alkotott, a magyar magánjog hiteles feldolgozása volt. Ugyanakkor ez a feldolgozás azonban a kútfők történetkritikai vizsgálatára alapozva maradandó szolgálatot jelentett a 19. század második felében végre önállósuló magyar jogtörténeti kutatásoknak. A korabeli katedra-jogtudomány szintjét messze meghaladó életmű a kutató-elemző történeti módszertan következetes alkalmazása által lett tehát a tudományos előrehaladás eszközévé annak ellenére, hogy az egészében a történelmi jog gyökeres megváltoztatásával való szembenállást képviselte. Csak a megkésett polgári átalakulásunk közelségében, ill. a forradalom alatt jelentkezett egy szűk rés ebben az életműben a „szükséges javítások" (reformok) elfogadása által, de ez sem módosíthatta az alapvetően múltba tekintő történetijogi koncepciót. A tudományos megismerés azonban - mondja joggal az idevágó állásfoglalás - „nemcsak a tárgyában" különbözik a köznapi megismeréstől, hanem a módszerében is. 19 Módszertanilag pedig nem vitás, hogy a Frank életmű a modern jogtörténet tudomány hosszú ideig meghatározó jellegű alapanyagának a feltárásához vezetett. Publikusak immár azok a felismerések, hogy a tudós Frank Ignácz munkássága nyomán hazánkban is kiteljesedő történeti jogi irány szoros szellemi kapcsolatban volt a porosz-német talajon fogan ősforrásokkal 20 és az alkotó tudományos fellépésére is a már önállósuló magánjog keretei között került sor. A vállalt történelmi szerep is közelálló, miután Frank Ignácz a modern jogtudomány figyelmét elsődlegesen a történelmi fejlődés irányába kívánta fordítani a múlt és a jelen és „nem különben a jövendő" feltárása érdekében. Ez a kétségtelenül múltba tekintő koncepció azonban már a romantikus nacionalizmus mítosz-teremtésétől mentes volt, a kodifikáció ellenesség és a történelmi joghoz fűződő ragaszkodás viszont a történeti-jogi iskola alapeszméinek a közvetlen hatását teszi vélelmezhetővé. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a megkésett polgári átalakulásban realizálódó nemzeti megújulás gondolatától Frank a tragikus életút utolsó fázisában sem szigetelődött el hermetikusan. Erre utal a sokat idézett akadémiai székfoglaló értekezése (1848.), amelyben „meleg szavakkal ajánlá közremunkálását a tudományok és a haza közös ügyeinek az előmozdítására". 21 Hasonlóan pozitív elemeket tartalmaz az ugyancsak porosz minták követését jelentő tanszabadsággal (Lehrfreiheit) való viharos találkozása az 1848-49-es forradalom napjaiban. 22 l9 FöldesiT. 1971. 58. 20 PóIayE, 1970.82-83. 21 PaulerT. 1878. 164-165. p. 22 Horváth P., 1972. 42-46.p. 199
