AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)

II. Egyetem és felsőoktatástörténet, történettudomány - Horváth Pál: Frank Ignác (1788–1850)

törekvéseiből pedig még az 1848-as forradalom előtt kibontakozott a módszeres jogtörténeti kutatómunka egyik sajátos megjelenési formája. A vizsgált korban persze a módszeres történetkritikai törekvések igen gyakran kívül rekedtek még a katedra-jogtudomány bástyáin. Ezekre az értékekre figyelmeztetnek bennünket a két Kovachich jogtörténeti forráskiadásai, amelyek még a történeti-jogi irányt megelőző időkben rakták le az alapokat a jogtörténeti kutatómunka számára. A reakciós kultúrpolitika nem tudta útját állni a már ismert történeti statisztikai törekvéseknek sem, amelyek legjobbjai (Schwartner Márton, Fényes Elek) most a nemzet anyagi és szellemi erőinek a számbavételével a históriai állapotok tarthatatlanságát hirdették. Az sem véletlen tehát, hogy a liberális reformmozgalom egyetemen kívül rekedt két jeles képviselője (Horváth Mihály és Szalay László) lépett fel e korban annak a Kollár Ferencnek a védelmében, aki még a 18. század második felében kísérletet tett arra, hogy a módszeres forráskutatás talaján tagadja a mértéktelen rendi kiváltságok jogszerűségét. Horváth Mihály tette érthetővé pl. hogy a magyar jogtörténet tudomány egyik úttörőjének az eredményei ellen miért jajdult fel annak idején „az egész képviselő testület". Szalay László pedig 1839-ben Kollár Ferencről szólva tartotta meg nagy feltűnést keltő „akadémiai" székfoglalóját, amely ismét a kutató-elemző jogtörténetírás kezdeteire irányította a figyelmet. A modern tudománytörténeti kutatások bár csak a legújabb időkben fejlődtek ki nálunk, a feltárt tapasztalati anyag mégis elegendő támaszt nyújt abban az értelemben, hogy a jogtörténet tudomány fejlődését koronként az eredők összetettségében vizsgáljuk. A tudományos előrehaladás haladó hagyományai mellett és vele egyidejűleg tehát azokat a törekvéseket is számba vesszük, amelyek a társadalmi haladással részben vagy egészében szembeái Iva hatottak a magyar jogi historizmus fejlődésére. A korábbiakban vizsgált konzervatív romantika is kitermelt pl. egy hatásában nem jelentéktelen historikus G°gi) nézőpontot Magyarországon, bár azt tudományosan megalapozni a későbbi idők epigonjainak sem sikerült. Ennek ellenére a konzervatív jogi historizmussal nemcsak a közgondolkodásra gyakorolt hatások miatt, hanem annak a tudományos előrehaladást gátló szerepe következtében is számolunk. Ezt az összetett aspektust igazolja az is, hogy a romantika és a liberális jogi historizmus útkeresései nyomán a 19. század első felében a módszeres történetkritika prioritását követelő törekvések is feltűntek. Jelesül az ún. történeti jogi iskola magyarországi változatának a fellépéséről van itt szó, amelynek a Kelemen Imre, Szlemenics Pál és mások által fémjelzett első hullámát követte a tudós Frank Ignácz életműve. Ez utóbbi pedig elvitathatatlanul tudományos alapokat teremtett a hazai történeti-jogi szemlélet számára - igaz eredetileg - a magyar magánjog keretein belül.

1 Az az életmű 18 Horváth P. 1972. 14-15. 198