AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)

II. Egyetem és felsőoktatástörténet, történettudomány - Horváth Pál: Frank Ignác (1788–1850)

Ma már persze világosan látjuk, hogy ezek a törekvések nem véletlenül jelentkeztek, hogy a magyar jogi historizmusnak a felvilágosodás módosult formáival kísért töredékes eredményei is alkalmasak voltak a társadalmi haladás iránti érzékenység ébresztésére. A felvilágosodás jogi historizmusa tehát nálunk is hidat képezett a módszeres jogtörténeti kutatómunka kezdetei, ill. a liberális jogi historizmus között. Frank Ignácz és a történeti-jogi iskola kialakulása A kutató- elemző jogtörténeti vizsgálódások kezdeteinek a kibontakozását látva valóban egy ígéretes fejlődés kiteljesedésének a várakozásával lépünk át a 19. század első felébe. A kép azonban, amely már a századfordulón (és még inkább a II. Ratio educationis kiadása) 1806 követően tárul elénk, a hanyatlás jegyeit viseli magán az 1780-tól Facultas Juridico-Politicae néven ismert kar életében. A jogi historizmus pozitív elemeinek az enerválódása mellett a katedra-jogtudományok visszaesésének a jelei is rövidesen jelentkeztek. Az Egyetem falain belül „szinte minden lehetőség elapadni látszott" a módszeres történeti-jogtörténeti kutatómunka továbbfejlesztése területén.

16 Ebben a miliőben pedig még a leíró államstatisztikai kutatásoknak is háttérbe kellett szorulnia, miközben az udvar és a forradalmaktól megrettent birtokos osztály kompromisszumának a tükröződéseként jelentkező konzervatív nacionalizmus szinte már-már kisajátította magának a magyar jogi közgondolkodást. Az ebből fakadó szellemi tespedést pedig a cenzúra hatalmában vergődő egyetem sem tudta enyhíteni. A szellemi élet regresszív tendenciáinak az elhatalmasodása elsőként a romantikus (nemesi) nacionalizmus térhódításával nyomta rá a jegyeit az adott kor jogi gondolkodására. Ezzel párhuzamosan azonban a jogi gondolkodás historizmusának a körülményekhez alkalmazkodó új tendenciái is talajra találhattak. így pl. az ágazati jogtudományok kiformálódását szinte minden esetben kísérte a magyar jog adott területének a históriai felmérése. Jellegzetesen a romantika hozzájárulása mindez a nemzet mibenlétének a felismeréséhez, miután még a kútfők puszta felsorakoztatásában is a történelmi jog, ill. a régi dicsőség keresése adta az indítást. A nyilvánvalóan konzervatív (nemesi) romantikát kifejező Cziráky Antal, Bartal György, Czövek István és az ugyancsak ide sorakozó Kövy Sándor, Markovics Sándor, ill. a Georch (Görcs) Illés-féle alkotásokat azonban el tudjuk határolni már a történeti-jogi iskola módszertani követelményeit kifejlesztő gondolkodóinktól. Kelemen Imre, Szlemenics Pál, Hajnik Pál és a történeti-jogi szemlélet legfelkészültebb képviselője, Frank Ignácz munkássága sorolható ide.

17 Eme gondolkodóink 16

Eckhart, 1936.221-226. 17 Horváth P. 1974.79-84. 197