AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)

II. Egyetem és felsőoktatástörténet, történettudomány - Horváth Pál: Frank Ignác (1788–1850)

hírében álló Bencsik Mihály és a már felemlített Otrokocsi Ferenc működéséhez azonban már a 17. század végén igen figyelemreméltó eredmények tapadtak. A nagyszombati egyetem első évszázadáról csak töredékes ismeretekkel, ill. azokkal a korai egyetemtörténeti vizsgálódásokkal (Csery József, Fejér György, Pauler Tivadar) rendelkezünk, amelyek még eredeti forrásokon nyugszanak. Ma már viszont ezek a történelmi kútfők csak hézagosan revideálhatok. Annyi mégis megnyugtatóan mondható, hogy a jus patrium felidézett főbb képviselői tették először vonzóvá a magyar egyetemet a 17-18. század fordulóján. Jó példa erre már Koller is, aki a magyar nemesi (szokás) jog ismeretanyagát (Introductio in ius consuetudinarium) perjogi anyaggal (Methodus processualis) egészítette ki, hogy a nagyszámú hallgatóságát a patvarian (ügyvédségben) szerzett tapasztalatokkal is felvértezze. A kortárs Bencsik Mihályról pedig jól tudjuk, hogy nem csak a hazai (anyagi- és eljárási) jog tudományos rendszerezője volt, hanem a rendek szolgálatában fogant közjogi természetű ismeretek lerögzítésén túl, mint a magyar büntetőjogi kodifikációs törekvések egyik legkorábbi képviselője is nagy reputációra tett szert.

6 A magyar (nemesi) szokásjog (a Decretum Generale) puszta prelegálásától messze távol juthatott tehát a tudomány az egyetem falai között és ezt a karon csak egészen rövid ideig tanító Otrokocsi Ferenc munkássága is bizonyíthatja, aki jelesül az alapítólevél szellemének megfelelően, a jus patrium rendszerbe foglalt ismeretanyagát valóban összehasonlította a császári (római) jog, ill. a kánonjog szabályaival és ezáltal akarta bizonyítani

7 a jus patrium római és kánonjogi megalapozottságát. Van tehát némi támpontunk arra, hogy az alapítók nemes elhatározása nyomán az 1672-től közel egy évszázadon át szinte folyamatosan prelegált jus patrium anyagában a hazai (történelmi) jog módszeres vizsgálatának az egyik életképes előképét vélelmezzük. Szó sincs természetesen arról, hogy a történelmi jog módszeres vizsgálatában a modern jogtörténet tudomány eredőit lehetne feltételezni. A rendi (nemesi) közgondolkodás formálása útján ezek a gondolkodók azonban már besoroltak a magyar jogi gondolkodás historizmusának a megteremtői közé, folytatva azt, amit a protestáns főiskolák, ill. a humanizmus képviselői alkottak. A jus patrium képviselőinek a sajátos szerepét jelzi továbbá az a tény, hogy az egyetem első saeculuma szélesebb értelemben is kapcsolatba került ezzel a jogi historizmussal. A karon működő kanonisták ugyanis közel azonos módon kapcsolatba kerültek a történeti (nemesi) jogból fakadó historizmussal, sőt egynémelyikük igen jelentős szolgálatot is tett a jus patrium alapvető forrásainak az összegyűjtésében, ill. az így feltárt ismeretanyag rendszerezésében. Az Egyetemi Nyomda élén álló Szentiványi Márton pl. már a 17. század végén bekapcsolódott a régi magyar 6 Bónis Gy. 1935. 31-36. 7 Horváth P.: 1974. 26-27. 193