AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

III. Irodalomtörténet - Muth Ágota Gizella: A látás művészete. Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései c. prózaművének bemutatása

jávai foglalkozik, vagy álmodik. Reflexió vagy fantázia, tükörkép vagy álomkép. "

5 A francia szimbolistákon kívül nagy hatást tett az osztrák irodalomra Lev TOLSZTOJ és DOSZTOJEVSZKIJ lélekábrázoló művészete, továbbá a skandináv irodalom, pontosabban a belga Emilé VERHAEREN és Maurice MAETERLINCK lírája, a dán Jens Peter JACOBSEN elbeszélő művészete és a norvég IBSEN drámái. A bécsi impresszionizmus újromantikus elemeket is hordoz, s jellemző rá az erős zeneiség és mélabús alaphang. Hallatlanul gazdag ábrázolásmódokban: Peter ALTENBERG vázlataitól, melyek a bécsi hangulat pillanatképei, SCHNITZLER a bécsi látszatmorált bemutató színdarabjain át Hofmannsthalig, akinek művészetében az impresszionizmus olyan magasságot ért el, melyet már ő maga sem tudott túlszárnyalni. Az emberi nyelv nem volt már elég gazdag ahhoz, hogy a kor valóságát kifejezze. Erről szól a híres fiktív Lord Chandos-levél. A legnagyobb osztrák nyelvmüvész és szimbolista azonban a prágai születésű Rainer Maria Rilke volt, aki a korszak általános válsághangulatát egészen új módon mutatta be Malte Laurids Brigge feljegyzései с könyvében. Az ő fiktív költő hőse egyesíti magában a korabeli költők minden félelmét, fájdalmát és bizonytalanság érzését. II. A hazátlan világpolgár Rilke életének és művészetének néhány jellemző vonása Rilke élete jellemző példája az osztrák írók életének, „akik a Monarchia peremvidékéről jöttek ... és vándorrá váltak... Ezek a költők és írók... szükségszerűen hazátlannak és gyökértelennek érezték magukat. E „vándorköltők" sora úgyszólván LENAUtól Ödön von HORVÁTH-ig tart, és éppen ezért az osztrák irodalom különösen a század végén nemzetközi jelleget hordoz. Rilke alakja így az osztrák irodalomban és önmagában véve is jelképes értelmű. Azonban ő nemcsak a hazátlanságot és a világpolgár karaktert példázza, hanem a modernséget is jelenti a korszak költészetében. Nem csatlakozott egyetlen stílusirányzathoz sem az avantgárd izmusai közül, noha életműve a naturalizmusból kiindulva az expresszonizmusig ível.

7 Ezek csak színezték alkotásait, mert modernsége sajátos stílusában és az önmaga alkotta, szimbólumokban gazdag költői nyelvében rejlik. Mondhatnánk, hogy saját fogalomrendszerében élt, melyben egyes szavaknak sajátos és jelképes értelme van. Nem új szavakat alkot, hanem az egyes kifejezések jelentését bővíti, mint magyar „lelki rokona" ADY. Erre most csak két példát említek: Rilke az überstehen szót átfogó jelentéssel ruházza fel, nem egyszerűen túljutni egy krízisen, válságon, betegségen, tehát egy nehéz életszakaszon, ha5 Uo. 234. p. 6 MÁDL im. 26-27. p. 7 Vö. HALÁSZ Előd: A német irodalom története. Budapest: Gondolat, 1987. 627. p. 240