AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

IV. Segédtudományok, restaurálás - Gerics József–Ladányi Erzsébet: A 11. századi keresztény néptudat kezdetei a két szent király alatt: Szent Istvántól Szent Lászlóig

gyarországnak és népének Szűz Mária tulajdonába adása. Intelmeiben István érdekesen emlékezteti fiát: "Gyarapítsa minden nap országodat, hogy az emberek felségesnek tartsák koronádat /... tuum quottidie auge regnum, ut tua corona ab hominibus habeatur augusta/"'. Az Intelmek koronafogalmát SZŰCS Jenő így jellemezte: "... A mű egész tartalma, a politikai-teológiai és politikai-etikai normák összessége a korona fogalmába fut össze. Ahhoz képest, hogy a koronaszimbolika kifejlődése Európában köztudomásúan viszonylag kései, XII-XIII. századi fejlemény, meglepően korai gondolati csíráról van szó. Szent István halála után 8-9 esztendővel érdekes szerephez jutott nem pusztán a koronafogalom, hanem István konkrét koronázási jelvényegyüttese. Az eseménynek az utókor szempontjából meghatározó jelentősége lett a koronafelfogás hazai fejlődésére. István ui. köztudomás szerint Péter trónra lépésének zavartalansága érdekében Vazult megvakíttatta, fiait: Andrást, Bélát és Leventét pedig száműzte és a trónutódlásból kizárta. Ám Péter ennek ellenére elveszítette királyságát. A korabeli felfogás szerint a hatalom csakis az Árpád-ház ivadékát illethette, ilyen pedig az Istvántól számkivetett hercegeken kívül nem volt. A megoldandó feladat tehát az lett, hogy a hazahívott keresztény András herceg valamilyen módon István törvényes jogutódja lehessen annak ellenére, hogy a királyság örökléséből István kizárta. A nehézségen az a Karoling-korban és a 10-11. századi Németországban is élő szokás segített úrrá lenni, hogy a haldokló király az uralmat utódára a maga felségjelvényének megküldésével ruházta át. II. Henrikről, Szent István sógoráról 11. századi feljegyzés örökítette meg: "akként uralkodott, hogy a birodalom számos nagyja helyesléssel állt melléje abból az okból, hogy birtokolta a birodalom jelvényeit /ex occasione imperialium apud se retentorum/." Andrásról bihari püspökének, Leodvinnak elbeszélésén alapuló előadásban olvashatjuk: "Alig, hogy trónra lépett, amikor elődjének /Istvánnak/ ékességeit, a királyi jelvényeket /antecessoris ... ornamentum supperlectilem regiam/ kereste ..." András eljárása az említett német-frank szokás követésének felelt meg, s alapja az azéval közös meggyőződés lehetett: ti., hogy az előd királyi jelvényeinek birtoklása a hatalom átruházásának bizonyítéka, azaz záloga az utód uralma törvényességének. Királyságát tehát András István (tényleges vagy vélt) uralkodói jelvényeinek birtoklásával kívánta törvényesíteni, ezek pedig István utódjának rangját adták neki. 3 SRH

II. 625 p. 4 SzüCS Jenő: Szent István Intelmei, az első magyarországi államelméleti mű. = Szent István és kora. (Szerk.: Glatz Ferenc - Kardos József) Bp. 1988. 44. p. egészen hasonlóan nyilatkozott az Intelmek koronafogalmáról évtizedekkel ezelőtt J. KAPAT: Corona Regni Hungáriáé im Zeitalter der Arpaden. = Corona Regni. Studien über die Krone als Symbol de Staates im späteren Mittelalter. Hrsg. von Manfred Hellmann. Weimar, 1961. 257-258. p. Összefoglalóan: GERICS József- LADÁNYI Erzsébet: A Szent István lándzsájára és koronájára vonatkozó források értelmezése. = Levéltári Szemle, 1990/2. 12. p. 290