AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Könyvtárunk és egyetemünk története - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár kézirattárának fejlődése
kísérletet arra, hogy a nem-nyomtatott anyag e két nagy csoportját akármilyen szempontból (alaki, tartalmi, időbeli stb.) általános érvénnyel műfajilag megkülönböztesse. A kódexeket tartalmazó első kötet 6 1881-ben jelent meg; megjelenését nem kis mértékben mozdította elő a török szultán 35 kódexet tartalmazó ajándéka. Ezek (köztük a 11 Corvina-kötet) ma is az Egyetemi Könyvtár legféltettebb, világszerte ismert kincsei. A katalóguskötet megjelenésekor a könyvtárnak 143 kódexe volt; ezek közül korábban (1878) csupán a török ajándékokról és a 8 magyar kódexről jelent meg (Csontosi János és Török Árpád tollából) ismertetés. A többi 100 tétel ekkor vált közismertté. A különböző nyelvű kódexek az akkor még kialakulatlan, rövidített formájú címleírási szabályok szerint kerültek ismertetésre. A latin és magyar köteteket Fejérpataky László és Barabás Samu dolgozták fel; a görög, szláv, arab és török kötetek feldolgozása terén Ábel Jenő, Bojnisich Iván, Kukuljevics Sacy Iván, Goldziher Ignác és Szilády Áron nyújtottak segítséget. A címleírásokat — elsőízben a ritkaságtári anyag feltáró munkái során — ma is használható cím-, szerző-, tulajdonos- és névmutatók egészítik ki. A tudós Szilágyi Sándor komolyan vette azt az ígéretet, melyet a kódexkatalógus bevezetésében tett a további köteteket illetően. így 1889-ben megjelent a címtár II. kötetének, a kézirattár címjegyzékének első része 7 , mely a voltaképpeni kéziratokat (libri manuscripti) és a könyvtárba került céhleveleket tartalmazza 8 . A kötet előkészítését szintén Fejérpataky és Barabás, a „címtározás nevezetes részét., .a szakokba osztást és a számozást" Szádeczky Lajos végezték. A katalógus előkészítése az anyag teljes és gyökeres átrendezését, a régi jelzetrend megszüntetését hozta magával: a kézirattárosok a könyvtár akkori szakrendjének kilenc főszaka (A-J) szerint csoportosították, úgy azonban, hogy a „C" szakot (államtudományok) az oda tartozó művek csekély száma miatt a „B" (jogtudományok) szakba osztották, viszont az egyháztörténet részére külön alszakot (Ab) nyitottak. A kötet a korábbi katalógusoknál sokkal alaposabban tette hozzáférhetővé a kézirattár tudománytörténeti szempontból értékes, addig nem közismert darabjait, •— azonban már első kötetében magában hordozta a további fejlesztést megnehezítő elemeket. így p. o. a „G" szakban az egyes alszakokat (világtörténet, magyar történelem, irodalomtörténet és bibliográfia, régészet, földrajz) nem ugrószámosan, hanem folyamatosan sorszámozták úgy, hogy a további gyarapodást már csak betűjelek alkalmazásával lehetett jelzetelni. Ma már szinte megmagyarázhatalan, hogy mindez azért történt így, mert Szilágyi úgy vélte, hogy a kézirattárban „jelentékeny gyarapodásra alig van kilátás." A kézirattári katalógus első részét személyi nehézségek miatt meglehetősen nagy időközökben követték a II. kötet további részei (2.: 1894., 3.: 1907., 4.: 1910.) 9 Dedek Crescens Lajos, ill. a 4. mutatókötet Tetzel Lőrinc összeállításában. A kötetek vegyes tartalmúak; a 2. rész elején a Pray-gyűjteménytől formai okokból különválasztott „Diplomatarium autographum" („eredeti hártya-oklevelek") és a „Litte6 A budapesti m. kir. Egyetemi Könyvtár codexeinek czímjegyzéke. Bp. 1881. (A személyi adatok a bevezetésből!) 7 A budapesti magyar kir. Egyetemi Könyvtár kéziratainak czímjegyzéke. (II. kötet) Első rész. Bp. 1889. 8 A céhlevélgyűjtemény 72 szakcsoportja meglehetősen önkényes csoportosítás eredménye 9 Catalogus manuscriptorum Bibliothecae reg. scient. Universitatis Budapestinensis. Tomus II. Pars II.— IV. Bp. 1894—1910. — A katalógusok egyes kötetei elkészítése során jelentkező személyi nehézségekre 1. Vértesy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár a kapitalizmus kibontakozása korában. = Az EK Évkönyvei IV. Bp. 1968. 149—150. 1. 15
