AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Könyvtárunk és egyetemünk története - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár kézirattárának fejlődése
rae et epistolae originales" gyűjtemények tételes leírását találjuk. A kötet nagyobbik részét a Hevenesy- és a Pray-gyűjtemények részletes ismertetése alkotja. A 3. rész a Kaprinay-gyűjtemény leírását adja, majd a végén az 1889—1907 között újonnan beszerzett kéziratok jegyzékét olvashatjuk. A három nagy gyűjtemény katalógusaival kapcsolatban meg kell említenünk, hogy Szilágyi Sándor büszkén jelezte: tekintettel a várható külföldi érdeklődésre „célszerűnek véltem az egész katalógust latin nyelven íratni meg", mely „sok nehézséggel járó feladatot Dedek Crescens Lajos könyvtártiszt oldotta meg." Bölcsen elhallgatta azonban a büszke igazgató, hogy miben állt ez a megoldás: abban ui. , hogy Dedek a kézirattár rendezése során a nagy gyűjteményekhez tartozó, de állományban nem vett köteteket talált, melyek a XVIII. és XIX. század fordulóján már latin nyelven dolgozták fel a gyűjtemények anyagát. Ezek szövegét nyomtatták ki azután szinte minden változtatás nélkül 10 . A dicséret így tehát inkább a névtelen elődöket illette. Hogy Dedek nem állt feladata magaslatán, azt mi sem mutatja jobban, mint az újonnan beszerzett kéziratok kiegészítő katalógusa. Míg az alapkatalógus — a már említett jelzetelési hibákkal — a főcsoportokon belül számsorban sorolja fel a tételeket, a pótkatalógus szerzői, ill. címrendszói betűrendet alkalmaz, s ezzel meglehetősen nehézzé teszi a használatot. Az egyébként hézagpótló, de általában bonyolult kéziratkatalógus szerkesztői nem tettek minden ígéretüknek eleget. 1894-ben (a 2. rész előszavában) a 3. részbe ígérték még a szláv oklevelek jegyzékét, a kézirattár történetét, ill. a katalógus szerkesztése során alkalmazott elvek ismertetését. Mindezek elmaradtak, amint elmaradt az ősnyomtatványok 1881-ben ígért katalógusa is; a minisztérium kétszer utasította el az erre kért támogatást. Ezzel olyan ismeretektől fosztották meg a mai utódokat, melyek túlnyomó többségét ma már nem lehet pótolni, s melyek nagy mértékben megkönnyítették volna a tár történetének mostani feldolgozását. Az ígéretek megvalósítását később a háborús évek, a gazdasági válságok tették lehetetlenné. így az 1907 óta beszerzett új kéziratok felől szinte fél évszázadon át csupán a kézirattári állománynaplóból, ill. a nyomtatott katalógus egy kézzel javított példányából lehetett tájékozódni. Csupán 1954-ben indult meg egy újabb feltárási munkálat, melynek célja az volt, hogy az 1907 óta beszerzett, ill. az akkor megjelent kötetben kiegészítésként feltüntetett kézirattári tételeket egységes rendszerben (szakjelzetszám szerint) tegye hozzáférhetővé az egyre élénkülő kutatás részére 11 . Ez az új katalógus nyomtatásban mindeddig nem jelent meg; első formájában — több, egyes éveket magában foglaló kiegészítésekkel és mutatókkal — gépelt lapokon állt rendelkezésre. 1960-ban az új katalógus alapján betűrendes kartonkatalógus készült: az új beszerzések bedolgozása azóta folyamatosan történik 12 . — Az 1950-es évek közepén indult meg — közel egyidőben a fent említett új kiegészítő katalógus munkálataival — az egész kéziratkatalógus új sorozata is. Ennek első kötete a könyvtár latin kódexeinek új katalógusa 13 . A kötet mindazokat a latin kódexeket tartalmazza, melyeket már az 1881. évi első katalógus mint latin nyelvűeket felsorolt (1 —114. sz. alatt), — melyeket a könyvtár azóta vett állományba (115—117, 125 —132) 10 A három nagy gyűjtemény történetére, katalógusaikra 1. Tóth A.: „Holt" kéziratgyűjtemények élete. = MKSz. 1958. 42—50. 1. 11 Tóth A.: Az Egyetemi Könyvtár kézirat- és ritkaságtárának gyarapodása 1894 óta. (J 133.) A munkálat 1954-ben indult meg s 1961-ig ily formában folyt. 12 A feltáró munkának ez a fázisa, valamint a „Levelestár" létesítése és címtározása Kenyeres Imréné Bolgár Agnes nevéhez fűződik. 13 Codices latini medii aevi Bibliothecae Universitatis Budapestinensis, quos recensuit Ladislaus Mezey. Accedunt tabulae quae scripturas sub datis exaratas et aliae quae signa chartarum exhibent quas posteriores collegit et notis auxit Agnes Bolgár. (Bibliotheca Universitatis Budapestinensis. Catalogus manuscriptorum I.) Bp. 1961. 16
