AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Egyéb tanulmányok - Wimmer Éva: „Syntipas” meséi
ben nem szerepel, s egy olyan gondolati tartalom, amelyről éppen csak szó esett. A mese a Sas és a róka (Synt. 24, Hausr. 1) meséje, a gondolati tartalom pedig a hatalmasság mozzanata. Az aisóposi hagyomány többi feldolgozásában szereplő sas és róka történetében két alapvető mozzanaton van a hangsúly: az egyik a barátsági szerződés megszegése 26 , a másik pedig az isteni bosszú bekövetkezése, az isteni igazságszolgáltatás. Változott-e a mese valamit Andreopulosnál? A történet maga mindössze egy apróságban tér el: míg a sas fiai az előzőkben az izzó húsdarabtól kigyulladt fészekből a földre esnek, s a róka megeszi őket, itt a sas fiai megeszik az izzó húsdarabot, és így pusztulnak el. így az isteni igazságszolgáltatás azonos értékkel szerepel, mint Andreopulosnál. S hogy a másik alapvető mozzanat valami mással cserélődött fel, arról mindössze a mondanivaló eltérő megfogalmazása tanúskodik: „ „ó po&og ЬцХог, cog oi T<5V ávSocóncov ÖDvádTOii xai aőixoi, EÍ xoci napa TCOV ádixoD^évcov ЦЦЬЬУ náoxomív, aXXá ye iáig éxeívoov ápaíg Seíav ayaváx%r\aiv entancovtai" 21 '. Kincs itt szó barátsági szerződésről, barátság megszegéséről, hanem a hatalmasabb igazságtalansága bűnhődik, mégpedig a jogtalanságot elszenvedettek átkainak magára vonása folytán. A hatalmasság kifejezése fontosabb volt a szerzőnek, mint a közös baráti kapcsolat, összetartás megfogalmazása. Nagyon érdekes ugyanakkor felfigyelni arra, hogy ezek a hatalmasok nem általánosságban vannak említve, hanem az andreopulosi kor konkrét társadalmi rétegére való célzásként. A hatalmasok jelölésére ugyanis a őüváatai szót használja Andreopulos 28 . Márpedig Bizáncban a nagybirtokosok összefoglaló jelölésére a Ővvatoí 29 használatos 30 . A őováazai alatt Andreopulos világosan ŐÜVOLTOÍ -t ért már e helyen is. Andreopulos a Bika és a vadkecskék (Synt. 40, Hausr. 242) с mesében szintén a bab ővvaaTÖJv kifejezést használja. Ugyanakkor az aisóposi párhuzamos mesében a TCOV xpemóvoov alakot látjuk a „hatalmasabb, erősebb" kifejezésére. E helyen ez a párhuzamosság világosan mutatja, hogy Andreopulos a maga konkrét társadalmi valóságában gondolkozik. Egyébként a mese mindkét változata azt példázza, hogy a hatalmasabbtól való félelmünkben a gyengébbek bántalmazását is elviseljük. Ugyanakkor Andreopulos maga is használja a xpehxwv szót is (Synt. 8, valamint Synt. 31) 31 , tehát nem arról van szó, hogy ez a bizánci görögben, vagy az andreopulosi görög nyelvhasználatban nem lenne szokásos. A holló és a pásztor (Synt. 9, Hausr. 2) с mesében magából a övvaxóq-ból van képezve a középfok, az aisóposi paralleljében azonban szintén nem ez használatos (hanem a xovg őnspéxovtag alak). A tanulság szerint, ha a gyenge az erősebbet akarja utánozni, elpusztul. A kakasok (Synt. 7, Hausr. 266) с mese tanulságában is szerepel a Őúva^ai igéből származó egyik főnév 32 . Szívesen vennénk célzásnak e 26 Ld. Trencsényi-Waldapfel I.: Egy ezópuszi mese és keleti párhuzamai. Vallástörténeti tanulmányok. 2. kiad. Bp., 1960. 183. 1. 27 „A mese azt mutatja, hogy az emberek közül a hatalmasok és a jogtalanságot elkövetők, ha a jogtalanságot elszenvedők részéről nem is részesültek semmiféle büntetésben, de legalább ezeknek az átka révén magukra vonják az isteni haragot." 28 ővváoTtjgó = uralkodó, hatalmon levő, hatalmas, főúr, főember (az államban); vö.: lat. optimates. 29 ővvaróg = erős, hatalmas, képes valamire. 30 Ld. Moravcsik Gy.: Bevezetés a bizantinológiába. Bp., 1966. 107. 1. — Az ókorban viszont más kifejezések használatosak az uralkodó osztály különböző előkelő rétegei megjelölésére. 31 Azonban ezekben az esetekben a XQEÍXTCÜV szónak semmi társadalmi jellegű célzatossága nincs, hanem a 8.mésébena#a>r£05tv*ia-ra vonatkozik, a 32. mesében pedig ц rtuv litfxéQ&v avaTQopff 32 ó fivBog őrjXoi, OJQ ov XQV ™ ш &? S&TVXÍQ- x&i ővvá/uei fiéya tpgoveív HCÍÍ á<pQÓvcoq Goßageveadm, azaz: „a mese azt mutatja, hogy nem szabad valakinek jósorsában és hatalma idején dölyfösködni és esztelenül pöffeszkedni." 263
