AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Wimmer Éva: „Syntipas” meséi

Sovapig (hatalom) szó használatát is a konkrétan értelmezett ŐOVOCTOÍ hatalmára. Annyi kétségtelen, hogy sokkal konkrétabb e mesékben az andreopulosi tanulság megfogalmazása, mint az aesopusi corpusbeli másik változaté, amelyben a tanulság keresztény megfogalmazásúra cserélődött: ó po&og ŐY]XOÍ ŐXI Kópiog üTCEpyfípávoig ávuxáoaemi, WKEIVOÍQ ŐS ÖÍŐCOGI %ápiv

y azaz „a mese azt mutatja, hogy az Űr ellene szegül a gőgöseknek, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad"

33

. A fenti példák talán megengedik az andreopulosi szóhasználat célzatosságának feltételezését, és azt mutatják, hogy nem általános érvényű tanulságokról, hanem konkrét társadalmi vonatkozásokról van szó ezekben. Érdekes módon azonban — a fenti Synt. 24-hez hasonlóan — a hozzátartozóval való összefogás iránti érzék hiánya hatja át egy másik mesében történt változtatást is: a vadász hálójába egy fogoly akad (Synt. 26, Hausr. 205), s amikor az az állatot meg akarja ölni, a fogoly az életéért cserében felajánlja, hogy sok más fogolymadarat segít majd tőrbe csalni. A vadász azonban megöli őt, mivel azt, aki a vele egy családba tartozókat árulja el, nemcsak azok büntetik meg, akiket elárult, hanem az is, akinek a javára az árulás történt. Amennyiben ezt szükségszerű igazságszolgáltatásnak fogjuk fel, ugyanazt a két mozzanatot tartalmazza a mese, mint a Sas és a róka aisóposi változata. Ezzel szemben Andreopulos tanulsága csak az „aki másnak vermet ás, maga esik bele" motívumra egyszerűsödik.

34 Kapcsolódnak-e ezek az ideológiai jegyek a gyűjtemény más meséihez? 1. Az isteni igazságszolgáltatás, vagy általánosabban fogalmazva az igazság győzelmének szinte népmesei ihletésű igénye kettős aspektusból három olyan mesében fordul elő — s ez nem véletlen —, amelyek csak Syntipasnál szerepelnek. A férfi és a kyklops c. mese (Synt. 48) tanulsága szerint a gonosz embereknek az idő meghozza a büntetést, míg a jók osztályrésze a megérdemelt jutalom lesz. Ugyanígy a másik mesében (Synt. 11): a kölykét sirató oroszlán fejéhez vágja a vaddisznó: amilyen mértékkel mér valaki, olyannal fog méretni. Végül a vagyon szempontjából megfogalmazva az igazságszolgáltatás szükségszerűsége: ebül szerzett vagyon ebül vész el — ez a farkas és az oroszlán (Synt. 52) példájából leszűrhető tanulság. 2. A hatalmasságról, a hatalmassággal való szembeszállásról alkotott felfogása kétoldalú: egyfelől azt hirdeti, hogy az erősebbel nem szabad ujjat húzni (Synt. 22, Hausr. 169), másfelől ezt a belenyugvást azzal a kicsit talán idealista szemlélettel egészíti ki, hogy az igazságszolgáltatás, a rossz bűnhődése valamiképpen úgyis bekövetkezik. Ez utóbbi az elnyomott nép vágyát kifejező általános népköltészeti motívum. 3. Az összetartást illetően: a gyűjtemény hatvankét meséjéből mindössze egyetlen egy van, amely szemléletesen, félreérthetetlenül mutat rá az összetartás jelentőségére. A két bika és az oroszlán (Synt. 13, Hausr. 321) с mesében az oroszlánnak (— az ellenségnek) az adna módot a bikák felfalására, ha kettőjük közé férkőzhetne. Syntipas tanulsága szerint a városok és emberek egyetértése az ellenséget megsemmisíti, míg meghasonlasuk következtében az ellenség áldozataivá válnak. Az összetartás itt nem baráti összetartás, és nem a familiárissal való összefogás; nem ok, hanem kizárólag cél jellegű; praktikusan az önvédelem egyik lehetőségének felismerése. Az a jelenség pedig, hogy tisztán állatmesével nemcsak emberek, de városok összetartására is utal, ismét az aktuális politikai helyzetre célozhat.

35 A barátság-összetartás problematikához kapcsolódik egy igen érdekesen megvál83 Ld. azonban a tanulságok későbbi megváltoztatásáról Falus R.: Az ókori görög irodalom története. (Bp.), 1964. I. köt. 248. I. 34 „ö fiu&oQ ŐIJXOI (b~ ó srégco nayí3a~ iarcöv abrög év abrtj eóc axmöz Eßnsoehai." 35 Figyelembe vehetjük itt ugyanis a fent már említett háborús körülményeket Bizáncban a XI. században, valamint mindezekhez a feudális belharcokat. 264