AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Egyéb tanulmányok - Kalmár Lajos: A Victorinus–corvina madár ábrázolásainak intellektuális háttere
lőtt szokást, tiszta és romlatlan szokással igazítja ki." 118 A ratio elve ugyanis a beszéd tisztító „tűzpróbája". 119 Természetes tehát, hogy a „szónoki előadás ékességei" is csak e ratio elve alapján „kiigazított" nyelvhez, „a latin szavaknak ehhez az eleganciájához" fűzve jelenthetik az ékesszólásnak azt a legfelső fokát, ahol már „úgy tűnik, mintha szépen megfestett festményeket állítana föl" a szónok. 120 Ily módon kétségtelen, hogy e „festményeken" az arányok a ratio elve alapján érvényesülnek. Kérdés most már: miként nyilvánul meg vizualiter a ratio elve. Emlékezzünk vissza, hogy Cicero Aeschinesz és Démoszthenész beszédeinek műfordításakor a gondolatok „formáival mintegy ábráival: earum formis tamquam yzgt/rä" dolgozik. 121 Nos, ezen „figurákon" a ratio elve alapján érvényesülő arányokról Quintiíianus — aki „a cicerói stílushoz való visszatéréstől várta" az ékesszólás késői felvirágzását 122 — Ciceróra építve kellő részletességgel tájékoztat. Bár arra a kérdésre, hogy „mit kell figurán értenünk" csak általános választ ad: „jelenti... a gondolatnak akárminő formáját." Ehhez ugyanilyen általános kiegészítést fűz: „éppúgy, miként a testeknek is megvan bizonyos külső tartásuk, bárhogyan vannak is alkotva." 123 Példáiból azonban az a „bizonyos külső tartás" bontakozik ki, amely már speciálisan a ratio elvén épülő „figurára" vonatkozik. Vizsgáljuk meg tehát közelebbről ezt a „külső tartást" mivel a „felszabadító" arányok legbiztosabban ennek alapján állapíthatók meg. A „figurán" érvényesülő ratio elvének szemléltetésére ugyanis éppen ez a kivetített „külső tartás" a legalkalmasabb. Ily módon kitűnik majd, hogy a hasonlót kiegészítő más hasonló által kialakított reláció utalhat-e az ACD háromszög „figurájára", mint a gondolkodási forma központjának vetületére. Milyennek képzeli Quintiíianus a testeknek ama „külső tartását", amely a Cicero által is éppen így definiált gondolat-figurák pendantjaként jelenik meg szeme előtt...? Erre vonatkozóan művének II. könyvében — midőn a szabályok gyakorlati alkalmazásáról beszél (13. fejezet) — példákkal illusztrált félreérthetetlen magyarázattal szolgál. „... mindenesetre a szónoknak főképpen «cazta tanácsot adom s szivére kötöm neki százszor: »[Verg. Aen. III. 436.] minden szereplésében két körülményre ügyeljen, mi felel meg az ízlésnek és mi hasznos. így gyakran jobb és ízlés szempontjából is elönyösebb attól a megszabott hagyományos sorrendtől bizonyos mértékben eltérni, amint szobroknál és festményeknél is változatosságra való törekvést tapasztalunk testtartás, arckifejezés, helyzet tekintetében. Hisz mindnyájan tudjuk, hogy a merev-egyenes testtartás legkevésbé kecses; s ez nem is csoda, mikor az egész arc felénk irányul, a két kar lelóg, a lábak feszesen egymás mellett: egyszóval tetőtől-talpig merev alkotás. Az a hajlékonyság s hogy úgy mondjam mozgékonyság teszi mintegy elevenné s kifejezővé a képet, szobrot. Ezért nem egyforma a kezek tartása s az arckifejezésben is száz meg száz változatot látunk ... Lehet-e jobban elcsavart és mégis oly művészileg kidolgozott szob118 „Caesar autem rationem adhibens consuetudinem vitiosam et corruptam púra et incorrupta consuetudine emendat." Orelli: Ciceronis Opera, I. Vol. De claris oratoribus ... LXXV, 261; 387. 1. (kiemelés tőlem). 119 „Quo magis expurgandus est sermo et adhibenda tamquam obrussa ratio, ..." Orelli: Ciceronis Opera, I. Vol. De claris oratoribus ... LXXIV, 258; 386. 1. 120 „Caesar autem rationem adhibens ... emendat. Itaque, cum ad hanc elegantiam verborum Latinorum ..." Lásd: 114. számú jegyzetet, (kiemelés tőlem). 121 Lásd: 110. számú jegyzetet. 122 Fabius Quintiíianus Szónoklattana tizenkét könyvben. Ford. bev.: Prácser Albert. I— II. Bp. 1913. [Továbbiakban: Prácser: Quintiíianus Szónoklattana.] I. köt. 10. 1. 123 Prácser: Quintiíianus Szónoklattana, IX, 1. 10; II. köt. 176. I. (kiemelés tőlem) „... quid accipere debeamus figurám ... qualiscumque forma sententiae, sicut in corporibus, quibus, quoquo modo sunt composita, utique habitus est aliquis ..." M. Fabi Quintiliani Institutionis Oratoriae Libri XII. Ed. Ludwig Radermacher. Bd. I— IL (Lipsiae, 1959.) [Továbbiakban: Radermacher: Quintiíianus: Instit. Orat.] IX, 1, 10; Bd. II. 135. 1. (kiemelés tőlem). 192
