AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus bejegyzéseinek osztályozása

belássuk, hogy ez nem magától értetődő, s hogy egyenesen hálásaknak kell lennünk terminológiánk e pozitív vonásáért, elég egy futó pillantást vetnünk az új Angol—Amerikai Katalogizálási Szabályok függelékét képező glosszáriumba.

2 Eszerint az „entry" :szó használható az egész katalógusbejegyzésnek, csak e bejegyzés fejének, végül pedig a katalogizálás művelete ama fázisának a megjelölésére, amelyet a második értelemben vett „entry"-nek, tehát a bejegyzés-fejnek, a megállapítása képez. Az „added •entry" terminusnak még ennél is szerteágazóbb jelentést ad az említett glosszárium. Megengedi ennek használatát először a főbejegyzéshez csatlakozó mindenféle másodlagos bejegyzés megjelölésére, beleértve a szótár-katalógus tárgyszó alatti bejegyzéseit is, másodszor a bejegyzések ama szűkebb osztályának a megjelölésére, amelyet a mi „mellékbejegyzés" szavunk fed; végül pedig mindeme bejegyzések fejének a megjelölésére. Ezek a jelentés-meghatározások, — amelyek megdöbbentő módon egy szabályzat függelékében kaptak helyet — annak a demonstrálásán kívül, hogy az amerikai könyvtárosoknak a szakmai terminológia funkcióiról és a vele szemben támasztandó követelményekről nagyon furcsa elképzelései vannak, nyilván semmire sem jók. De ha a szóban forgó három terminus jelentésének magyarázgatását általában mellőzhetjük is, egy részletkérdést mégis tisztáznunk kell: a szó szoros, szűkebb értelmében vett analitikus bejegyzés osztályozási helyét. Hová kell ezt sorolnunk — a fő-vagy a mellékbejegyzések közé? Az utóbbi válasz mellett az az érvelés látszik felhozhatónak, hogy, ha például ugyanaz a novella megjelenik egyrészt egy prózai antológia keretében, másrészt egy irodalmi folyóirat egy számában, akkor az előbbiről készített mellékbejegyzésnek és •az utóbbiról írott analitikus bejegyzésnek a természete és funkciója lényegében azonosak — s ezért, miután az előbbi vitathatatlanul mellékbejegyzés, az analitikus bejegyzést is mellékbejegyzésnek kell minősíteni. Szerintem azonban ez az érvelés helytelen lenne. A kérdés, hogy az analitikus bejegyzés fő- vagy mellékbejegyzés-e, a bejegyzés formájára vonatkozik, s így kizárólag formai alapon dönthető el. Ezen az alapon pedig az analitikus bejegyzés kétségtelenül főbejegyzésnek minősíthető. A mellékbejegyzés, éppúgy mint az utalás, kétrészes: egy felső, utaló és egy alsó, utalt részre szakad, amelyek mindegyike saját, külön, a másikétól eltérő fejjel rendelkezik. A főbejegyzésnél ez a két részre tagolódás •és a második fej hiányzik; s ugyanígy hiányzik az analitikus bejegyzésnél is. Az utóbbi igazi analógiáját egy főbejegyzés-fajtában: a sorozatba tartozó monográfia-kötet főbejegyzésében találhatjuk meg. Persze semmi akadálya sincs annak, hogy az „analitikus" jelzőt az első esetre: az antológiában foglalt novella autonóm, járulékos mellékbejegyzésére is alkalmazzuk. A szó ilyetén, egyáltalában nem megengedhetetlen, szélesebbkörű használata esetén a félreértéseket úgy kerülhetjük el, ha sohasem beszélünk egyszerűen „analitikus bejegyzésről", hanem csak „analitikus főbejegyzésről" vagy „analitikus mellékbejegyzésről"; az utóbbiról azokban az esetekben, amelyeket példánkban az antológiában megjelent novella képvisel, s amelyekben az autonóm regisztrálást mellékbejegyzéssel intézhetjük el, sokszorosító technika alkalmazása esetén egységes bejegyzéssel (unit card); az előbbiről pedig a folyóiratban közölt novella által példázott esetekben, amelyekben egységes bejegyzés alkalmazására nincs mód, s ezért az analitikus bejegyzés számára külön, új bejegyzést kell szerkeszteni, amely nem hasad két részre, s így főbejegyzésnek minősül. 2 Anglo

—American Cataloging Rules. North American text. Chicago, American Library Association, 1967. 343—345.1. 109