AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus bejegyzéseinek osztályozása

IL Ezek után rátérhetünk tulajdonképpeni témánkra: a katalógus-bejegyzéseknek tárgyuk szerinti osztályozására. Ez a téma nemcsak elméleti fontosság, de gyakorlati jelentőség, a levonható konzekvenciák mennyisége és haszna szempontjából is súlyosabb a formák szerinti osztályozás témájánál. Hiszen a tárgyaik szerinti osztályozás során élesebb megvilágításba kerülnek a bejegyzések többnyire összetett funkciói, szolgálatai is; ami viszont az ösztönösségtől még ma sem teljesen mentes alkalmazási, felhasználási módjaik tekintetében eredményezhet haladást. A téma nagyobb súlyából természetesen következik az is, hogy a feladat, amely elé állít bennünket, jóval bonyolultabb a formák szerinti osztályozás feladatánál. A komplikációk zömét két tényező okozza. Az első az, hogy minden bejegyzésnek több tárgya van, más szóval, hogy mindegyik a katalogizálásnak több különböző tárgyáról nyújt információt, több ilyen tárgynak az elérését szolgálja, fő- vagy mellékhivatásban. Ami jelen dolgozatunkat illeti, ezt a komplikációt valamelyest csökkenti, hogy a katalogizálás tárgyainak legalsó és legkevésbé jelentős osztályával, az alárendelt tárgyakkal, nem kívánunk foglalkozni, mindössze a befejezésben fogjuk őket a teljesség kedvéért futólag megemlíteni; tehát hogy témánkat lényegében az autonóm tárgyakra, ill. a bejegyzéseknek autonóm tárgyaik szerinti osztályozására korlátozzuk — ama tárgyak szerintire, amelyek vannak annyira fontosak, hogy a katalógus külön bejegyzést szenteljen nekik. A komplikációk másik forrása az, hogy a bejegyzések tárgyainak a többségére vonatkozó tételnek a fordítottja is áll, ha nem is ugyanazzal a kivételt nem ismerő általános érvénnyel: a címleírás egyetlen tárgyának a visszakeresését igen gyakran nemcsak egy, hanem több bejegyzés is szolgálja, ill. előmozdítja. A bejegyzések tárgy szerinti osztályozásánál e kétoldalú többesség kibogozása jelentkezik főfeladatként. Az első komplikáció, a bejegyzések tárgyainak többessége, nyilvánvalóvá teszi, hogy a bejegyzések osztályozását csak több lépcsőben végezhetjük el, amelyek közül az első és legfontosabb a legelőbbrevaló, legjelentősebb tárgyuk, a főtárgyuk alapján megejtett osztályozásuk. Mindenekelőtt azt kell tehát tisztáznunk, hogy egy adott bejegyzés több tárgya közül melyiket kell főtárgyának tekintenünk. Demonstráljuk e feladat természetét egy példán. Válasszunk példának egy antológia előszaváról írott, az előszó szerzőjének neve alatt álló mellékbejegyzést. Ez két különböző autonóm tárgynak vezetheti nyomára az olvasót: magának az előszónak, és az antológia egészének. Az utóbbi szolgálatot annak az olvasónak teheti, akinek az antológiára magára van szüksége, de nem tudja sem címét, sem esetleges szerkesztőjének nevét, viszont emlékszik előszava írójának a nevére. Mi dönti el azt, hogy e két tárgy közül melyik az előbbrevaló, melyik képezi bejegyzésünk főtárgyát? Nyilván az, hogy melyikre mutat rá a bejegyzés közvetlenül, vagyis hogy melyiknek a formai jegye alatt található meg, melyiknek a formai jegyét viseli a fejében. Miután a meliékbejegyzések feje alatt természetesen a felső, „ld'

r előtti szakaszuknak a fejét értjük, a mi bejegyzésünk főtárgya nyilván az előszó; magát az antológiát e bejegyzés csak másodsorban említi, csak az előszón, az előszó formai jegyén keresztül teszi elérhetővé. Ez eddig világos és vitathatatlan, de van itt egy tisztázásra szoruló komplikáció is. Annak következtében, hogy a katalógus három funkció ellátását vállalja, a könyvek a katalogizálásnak többnyire három, de legalább két különböző tárgyát egyesítik magukban — egy elemi és két vagy legalább egy összetett tárgyat —, amelyeknek elérhetővé tételét katalógusaink a formai jegyek két fajtájának: az anyagi és az egységes jegyeknek az alkalmazása révén érik el. A tárgyak hármassága maradhat latens 110