AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Egyéb tanulmányok - Wimmer Éva: „Syntipas” meséi
tozott párhuzamos mese: A libák és a hattyúk (Synt. 60, Hausr. 256). A libák és a hattyúk barátságot kötve ugyanazon a síkságon legeltek, amikor vadászok közeledését pillantották meg. A hattyúk gyorsan elrepültek, míg a libák a testalkatukból következő lassúság miatt a vadászok áldozataivá lettek. A tanulság szerint a mese azokat kívánja elénk állítani, akik veszély alkalmával cserbenhagyják barátaikat. A történet a hitvány barát bemutatásával valamiféle pesszimisztikus felfogást érzékeltet a baráti összetartást illetően. Ennyiben a fenti barátságkoncepciót egészíti ki. Az viszont, hogy a mese Syntipasnál a többi aesopusi párhuzamhoz viszonyítva éppen ebben az irányban (barátság irányában) egyszerűsödik le, némileg megbontja az összkép egységét. Az aisóposi párhuzamok tanulsága ugyanis ezt mondja:,, ...oűxcoxaixőjv ávSpconcűv snáv axáaig sv nóXei yévnxoci, oi p,ev névrjxeg evnpócpopoi ővxeg QCCÖÍCOQ and nóXewg eig nóXív аф&ухои, oi ös nXoúaioi dia xf)v xcőv önxpxóvxcűv unepßoXt)v névovxsg noXXáxig őooXeóoüaiv" 3 * Ugyanabból az ellentétből tehát—a libák és a hattyúk eltérő természeti adottságaiból — az aisóposi hagyományok egy — ha úgy tetszik — osztálytartalommal töltött mondanivalót alkotnak, míg Andreopulosnál egyszerűsödés, s egyben inkább az egyén felé fordulás érezhető. Emlékeztet azonban nála a mese talán a „természettől idegen" egész gondolatkörére, hiszen itt a barátság nem-egyenlők, nem-egyformák, nem azonos veleszületett tulajdonságokkal rendelkezők között fulladt kudarcba. Aisópos és Syntipas más párhuzamos meséiben az aisóposi előrelátás, céltudatosság igénye hol a megfontoltság, hol a hasznosság mozzanatával cserélődik fel Syntipasnál. Az aesopusi corpus több változatában maradt fenn a róka és a bakkecske története (Synt. 10, Hausr. 9), melyben a bakkecske nem tud kimászni a kútból. A tanulságban megfogalmazott igény: előbb kell a célt megnézni, s azután a dologba belekezdeni. Syntipasnál a bakkecske helyett nyúl szerepel; s a tanulság azt kifogásolja, hogy a nyúl Önkényesen cselekedett, nem előbb kért tanácsot a felmenésre vonatkozóan a rókától, mielőtt lemászott volna a kútba, hanem csak amikor már bajban volt. (A megfontoltság igénye sem egyedül ebben a darabjában fogalmazódik meg a gyűjteménynek: A szomjas galamb (Synt. 8, Hausr. 217), amely meggondolatlanságában a festett vízesedényen összetörte magát, szintén hasonló mondanivaló hordozója.) A veszély előre történő felismerésére hívja fel a figyelmet a beteg oroszlán álnokságát bemutató mese is (Synt. 37, Hausr. 147), összekapcsolva ezt a képmutatás ellen való küzdelemmel is. Másutt, A hangya és a tücsök с mesében (Synt. 43, Hausr. 114) a céltudatosság motívuma a hiábavalóság ostorozásával cserélődik fel. Az egyik aisóposi változatban a tücsök azért pusztul éhen, mert nem gondoskodott előre téli táplálékáról. Syntipasnál viszont az előrelátás helyett a hiábavalóságon van a hangsúly, azért bűnhődik a tücsök, mert hiábavaló dologgal töltötte nyarát. Hasonló irányú hangsúlyáttolódás figyelhető meg a ráspolyt nyalogató menyét történetében is (Synt. 5, Hausr. 59): míg az aisóposi változatokban oktalan becsvágya pusztítja el, Syntipasnál azért következik be bukása, mert haszontalan dolgot művel a ráspoly nyalogatásával. Végezetül még két rövid megjegyzés az andreopulosi mű jellemzésére. Az életösztön ereje és az életnek még a vagyonnál is többre értékelése mutatkozik meg a Marhapásztor (Synt. 12, Hausr. 49) с mese andreopulosi változatában. A marha38 »így az emberek közül is, valahányszor viszály keletkezik a városban, a szegények könnyen elhurcolkodók lévén, városról városra könnyen elmenekülnek, a gazdagok azonban igen sok vagyonuk miatt ott maradva gyakran alattvaló sorba kerülnek." 265
