AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Egyéb tanulmányok - Wimmer Éva: „Syntipas” meséi
„SYNTIPAS" MESÉI WIMMER ÉVA I. AISÓPOS — SYNTIPAS — ANDREOPULOS Egy moszkvai kódexben 1 a Syntipas név két különböző mesegyűjtemény élén maradt fenn: ezek egyike a keleti eredetű Sindbad mesék görög fordítása, a másik pedig egy késői aisóposi gyűjtemény. Ez utóbbit adta ki 1781-ben Lipcsében Ch. F. Matthaei, Syntipae philosophi Persae fabuláé LXII Graece et Latiné címen. A gyűjtemény 62 mesét tartalmaz, többnyire állatmeséket. Milyen kapcsolat lehet a címben szereplő Syntipas és a gyűjtemény tartalmát alkotó aisóposi állatmesék között? A kérdés megválaszolásához mindenekelőtt a Sindbad — Syntipas történetének ide vonatkozó részleteit kell tisztázni. A Keletről származó Sindbad gyűjtemény a világirodalom legismertebb művei közé tartozik. Olyan irodalmi alkotás ugyanis, amelynek különböző nyelvű fordításai és változatai Kelet-Ázsiától Nyugat-Európáig, valamint a héber és az arab nyelvű irodalmakban is egyaránt megtalálhatók. A Sindbad eredetével foglalkozó kutatók egy része amellett foglal állást, hogy a Sindbad őshazája India 2 . Szerkezetileg ez egy különféle elbeszéléseket tartalmazó keretelbeszélés, amely Asoka király életének egy epizódján alapul, akinek második felesége, Asandhimiträ a királynak egy másik asszonytól származó fiát, Kunala herceget szerelmével üldözi 3 . A történet alapmotívuma nem egyezik meg valamennyi változatban, hanem országonként és koronként módosul. A gyűjtemény legkorábbi útja 4 : Indiából Perzsiába kerül, itt lefordítják pehíevire. A VIII. században arab fordítás készül, majd az arabból szír, óspanyol és héber, később európai feldolgozások ófranciától skandinávig. A görög fordítás alapjául a szír szolgál, s a görögnek külön irodalomtörténeti jelentősége, hogy viszonylag közel áll az eredetihez. Az egyes változatokban a színhelyek és személyek sem azonosak, így a görög változatban a közelebbről nem ismert ind Kuru nevű királyból Kyros, a perzsa király lesz, s az elbeszélések pedig a hét udvari bölcs azon történeteit tartalmazzák, amelyek az asszonyi csalfaságról szólnak, s a királyfi életének megmentését szolgálják a mostohaanya fondorlataival szemben. Asszonyi csalfaságok, házasságtörések, vagy ezek szándéka van a történetekben. 1 Ld. erről: B. E. Perry: Aesopica 1. vol. Urbana, 111., 1952. 511.1. 2 K. Krumbacher: Geschichte der byzantinischen Litteratur. 2. Aufl. München, 1897. 891.1. — Pauly— Wissowa: Real— Encyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Neue Bearb. A továbbiakban: RE. 2. Reihe. 4. Bd. 1464. h. A Sindbad elnevezést, amelynek görög változata a Syntipas, a keleti eredetű gyűjtemény jelölésére összefoglalólag használjuk, vö.: B.E. Perry: The origin of the Book of Sindbad. Berlin, 1960. 3 RE uo. 4 Krumbacher: i. m. 892. 1. sk. 255
