AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Egyéb tanulmányok - Wimmer Éva: „Syntipas” meséi
így az 1. mesének 5 pl. az a tanulsága, hogy nem szabad mindent elhinni és a gyanú sokszor nem igazolódik be. Élt eszerint egy király, aki nagyon szerette az aszszonyokat. Egy asszony pedig annyira megtetszett neki, hogy elküldte annak férjét királyi megbízással, s meglátogatta alattvalója feleségét. Az engedelmesnek mutatkozott, de egy könyvbe való betekintésre kérte, amely a házasságtörést nagy bűnnek nyilvánította. A király erre végül lemondott vágya beteljesítéséről, de gyűrűje a fekhely alá esett. Ezt a férj hazatérve megtalálta, s attól kezdve elhidegült az asszonytól, aki ezért férfi rokonait elküldte a királyhoz panaszra. A képletesen megfogalmazott vádra a férj szellemesen felelve közölte, hogy a királytól való félelmében nem mert közeledni feleségéhez. A király viszont megnyugtatta őt, hogy végül nem történt semmi a feleségével. A 2. történetben egy férfi beszélni tudó papagájjal figyelteti feleségét távolléte alatt, amely mindenről beszámol neki, s így az asszony hűtlenségére fény derül. A férj ezért elhidegül a feleségétől, s az asszony ezen úgy igyekszik segíteni, hogy lerontja a papagáj hitelét. Egy alkalommal a kalitkát letakarja, vizet önt rá és zajt csap, hogy a madár úgy vélje, hogy zápor és vihar van mennydörgéssel. Amikor a papagáj azt mondja gazdájának, hogy a mennydörgés miatt semmit sem hallott és látott az éjjel, a férj, mivel nem volt vihar, hazugnak hiszi a madarat és megöli, a feleségének viszont megbocsájt. A Syntipas gyűjtemény egyes történetei a áukasaptatiban és a Tütí-name-ben is előfordulnak. 6 A Syntipas történetek egyik jellegzetessége, hogy szereplői emberek és nem állatok. Az a szír nyelvű kódex amelyből a görög fordítás készült, a Sindbadon kívül aisóposi mesék egy kisebb gyűjteményét is tartalmazza, 7 s ez az a pont, amelytől kezdve a görög Sindbad és egy aisóposi mesecsokor sorsa közös — anélkül azonban, hogy ezeknek az állatmeséknek akár a regénnyel, akár annak szerzőjével bármiféle egyéb kapcsolata lenne 8 . Mi volt az alapja a szír Aisöpos-fordításnak? Az aisóposi mesék legrégibb gyűjteménye az i. sz. I— II. századból származó Augustana gyűjtemény, amely 230 mesét tartalmaz. Babrios paraphrasisából és az Augustanából a VII. század előtt 75-öt lefordítottak szírre 9 , s ez a 75 mese válik alapjává a görög Syntipas—Aisópos gyűjteménynek. A Syntipas-történetek és az állatmeséket tartalmazó szír kódexnek később görög fordítása készült, s a görög fordítások a Vita Aesopinak egy változatával kiegészülve a két moszkvai és a müncheni kódexben maradtak fenn. A fordító személyéről és koráról egyedül a moszkvai kódexben fennmaradt iambikus verselésű prooimion tanúskodik 10 : 'H архц Щ$ ßißXob eve OVXWQ TOD (iüBoypá(pou Zvvxínct xotxá lőpovc, fidtXXov öe nspccov xov üO(pov koyoypáqov 0LüXY\ néípvxev rjv ßleneig őéÁxog, q>íÁs. fjv xoti lupixoíg xoiq Xóyoig ysypappévrjv eiq xr/v napovaocv avxög 'EXMőot cppáaiv pextjyayóv те mt yéypotcpa xrjv ßißAov, 6 Fabuláé Romanenses Graece conscriptae. Ed. A. Eberhard. Lipsiae, 1872. e Ld: Sukaszaptati. Ford., az utószót és a jegyzeteket írta Töttössy Csaba. Bp., 1962. 220.1. — Ld. még: Th. Benfey: Pantschatantra. I. Teil. Leipzig, 1859. 22 skk. 7 Krumbacher: i. m. 894. 1. — RE uo. 1469. h. 8 RE uo. 9 Perry: i. m. 300. 1. 10 Eberhard: i. m. VIII. 1. 256
