AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Pelle József: A Tanácsköztársaság közoktatásügyi intézkedéseinek tanulságai

eszközök birtokában művelni és fejleszteni szakmájukat, és egy következő nemzedéket tudományos szellemben nevelni."

33 A felsőoktatás reformjának a következő főbb feladatokat kellett volna megoldani: 1. Biztosítani a marxista szellemű egyetemi oktatást; 2. Emelni az egyetemi képzés, mindenekelőtt a tudósképzés színvonalát; 3. Az összes főiskolákat meg kellett nyitni a proletárság odavaló rétegei előtt. Meg kell jegyezni, hogy az egyetemi reform tette lehetővé először Magyarországon, hogy a nők az egyetemek és főiskolák összes fakultásaira beiratkozhattak. Ez a Tanácsköztársaság egyetemi reformjának jelentős eredménye. Tudni kell, hogy ekkor járhattak először nők a műegyetemre is. A nők egyetemre való bejutásáról szóló intézkedés mélységesen demokratikus volt. Hogy mekkora ellenállást kellett leküzdeni azt jól mutatja egy 1917. XI. 9-én kelt egyetemi fölterjesztés, amelyben a következők olvashatók: „A nőhallgatókra vonatkozó korlátozó intézkedések a bölcsészeti karon továbbra is fenntartandók." A kari bizottság ülésén csak Веке Manó egyetemi tanár foglalt állást ez ellen a fölterjesztés ellen. A felterjesztők az egyetemi oktatás „komolyságát", „eredményességét", és „tudományos" színvonalát féltették a nőhallgatóktól.

34 A nőhallgatók felvétele ellen ilyen indokokat soroltak föl: a nők alkatuknál fogva komoly munkára alkalmatlanok, mert képtelenek absztrahálni, rendszerezni, objektívek lenni stb. A tananyagot csak bemagolni képesek és a vizsgákon úgy beszélnek mint a fonográf. Nem kívánjuk elemezni ezen antidemokratikus és elavult nézeteket, inkább csak azt jegyezzük meg, hogy a Tanácsköztársaság nemcsak a nőhallgatóknak tette lehetővé az egyetemekre való beiratkozást, hanem kinevezte az első nő egyetemi oktatót Götz Irén személyében. Götz elméleti kémiát tanított a Természettudományi Karon. Megkezdték a pedagógusképzés új rendszerének a kidolgozását is. A tanítók régi követelését figyelembe véve, elvileg állást foglaltak a felsőfokú tanítóképzés bevezetése mellett, amit a felszabadulás után is csak jelentős idő elteltével tudtunk megvalósítani, pedig a követelmények ezt már korábban is indokolttá tették volna. Az új felsőoktatási intézet részére megfelelő ütemben folytak a részletes tanterv kidolgozásának a munkálatai is. Ennek megfelelően az 1919—20-as tanévben a tanítóképző első osztályát nem kívánták megnyitni, viszont átmeneti intézkedésként megkezdték az V. osztályok szervezését, aminek az elvégzését a tanítói állás elnyerésének a feltételévé tették.

35 A tanítóképzés új rendszerének a bevezetésig is jelentős reformokat léptettek életbe. A népbiztosság egyszerűsítette a középiskolai tanári vizsgák rendszerét is. A felsőoktatásban egy sor átmeneti intézkedést is foganatosítottak. A jogi fakultáson ideiglenesen beszüntették az oktatást, mert ezeken az oktatás szelleme annyira reakciós volt, hogy teljesen át kellett szervezni. Ugyancsak megszüntették a hittudományi fakultásokat azzal, hogy az egyházaknak jogukban volt azokat papjaik képzésére saját költségükön továbbra is fenntartani. Sok új egyetemi tanárt neveztek ki, olyanokat, akik tudásuk révén erre rászolgáltak, de haladó nézeteik miatt eddig nem oktathattak, ugyanakkor elbocsátották azokat, akik nem tudományos érdemek alapján működtek az egyetemen. A kinevezéseknél nemcsak a marxista tudósokat vették figyelembe, hanem más haladó szellemű tudósokat is, akiket a régi rend éppen e nézeteik miatt mellőzött. A kinevezett tudósok között olyanok voltak, akik később az ellenforradalom miatt emigrációba kénysze33 Jelentés a Közoktatásügyi Népbiztosság működéséről. Bp. 1919. 27. 1. 34 ELTE Levéltár. 351/1917/18. 35 Vörös Újság. 1919. július 28. sz. 234