AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Pelle József: A Tanácsköztársaság közoktatásügyi intézkedéseinek tanulságai

Nagy gondot fordítottak az általános műveltség emelésére. Bevezették az ingyenes zeneoktatást, felkeltették a tanulók érdeklődését a művészetek iránt, és több lehetőséget biztosítottak a sportolásnak is. Jelentős szerepet szántak a tanulók önálló munkájának-is. A középiskolai oktatás célját így fogalmazták meg; amit a tanuló megtanul „az alapja legyen gondolkodásának, továbbfejlesztésének, viszont a megszerzés módja olyan legyen, hogy azzal megtanulja az újabb ismeretek megszerzésének az útját."

32 E célkitűzés elérésének az útjait és módjait is igyekeztek meghatározni és az egyes tárgyak oktatásmódszerére konkretizálni. A korszerű követelményeket figyelembevéve törekedtek megoldani a humán és a természettudományos képzés helyes arányait. A középiskolai tanterv ebben a tekintetben sem volt egyoldalú, megfelelő helyet biztosított az irodalmi, történelmi, társadalmi ismereteknek is. A tantervi javaslatok az élet követelményeit vették figyelembe, és igen mértéktartóak voltak. A Tanácsköztársaság iskolapolitikáját vizsgálva szólni lehet bizonyos hibás intézkedésekről is. Abból a célból, hogy a diákság legjobbjait is bevonják a szocialista nevelésbe létrehozták a diákbizottságokat, ezek feladata lett volna a diákok fegyelmi és jóléti ügyeinek az intézése. Ez a munka növelte volna a diákság felelősségét is. Sok diákbizottság eredményesen is dolgozott, helyesen együttműködött a tantestületekkel^ a legtöbb azonban túllépte hatáskörét, beavatkozott a tantestület belső ügyeibe, zavarta az iskola rendjét és fegyelmét. A Népbiztosság nagy rugalmasságról tett tanúbizonyságot, amikor gyors intézkedéssel megszüntette a diákbizottságok működését. A legtöbb és nagyon is célzatos támadás a Tanácsköztársaságot az oktatásügyi intézkedései közül azért érte, mert az iskolákba bevezették a nemi felvilágosítást. A Közoktatásügyi Népbiztosság abból indult ki, hogy szakítani kell az álszenteskedő, a valóságot elhallgató régi neveléssel és az ifjúságot ebben a kérdésben is helyesen, tudományosan elő kell készíteni az életre. Az intézkedés maga jó volt, de túlkapások történtek ezen a téren és ezért az intézkedést korainak kell ítélni. Ma már sok kérdést tisztábban látunk, azt pl. hogy a nemi nevelés az általános nevelés része, de még ma sincs teljesen megoldva ez a kérdés. Más jellegű, de következményeiben szintén káros intézkedés volt az osztályozások megszüntetése és az érettségi vizsga eltörlése. Bár az utóbbi szintén olyan kérdés, amely még ma is viták tárgyát képezi. A kérdés eldöntéséhez további kísérletezésekre van szükség. Nem egészen átgondolt intézkedésnek kell tartani az elnevezések, a pedagógusok megszólításának a megváltoztatását is. A Tanácsköztársaság intézkedéseinek a tanulságait a felszabadulás után figyelembe vették, és a hasonló hibák elkövetésétől ezek a tanulságok megóvták a felszabadulás utáni iskolapolitikát. c) A felsőoktatás reformja A Közoktatásügyi Népbiztosság egyetemi oktatók bevonásával azonnal hozzákezdett az egyetemi reform kidolgozásához is. A közoktatásügy e területének vezetői (Kármán Tódor és Fogarasi Béla) az egyetem gyökeres reformját tartották szükségesnek. A felsőoktatás reformjának legfőbb elvét, „vezérlő eszméjét", így fogalmazták meg: „A tantervnek, amelyet a népbiztosság most a főiskolák szervezésére kidolgozott, vezető eszméje a szakoktatás és a tudományos kutatómunkára nevelés olyan elhatárolása, hogy egyrészt a fontos specialisták szaknevelése rendszeresen történhessék, másrészt a tudományt művelő és tudósokat képező kollégiumok keretében módjukban legyen a tudomány valódi képviselőinek gond és teher nélkül a szükséges 32 Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság iskolai reformtervezete. 212.1. 233