AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Egyéb tanulmányok - Pelle József: A Tanácsköztársaság közoktatásügyi intézkedéseinek tanulságai
3. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGNAK AZ EGYES IS KOLATÍPUSOKRA VONATKOZÓ REFORMINTÉZKEDÉSEI a) A népiskola reformja. A nyolcosztályos népiskola létrehozása A Tanácsköztársaság előtt a népoktatás szerkezete eléggé áttekinthetetlen. Az áttekinthetetlenséget az okozza, hogy az iskolák jelentős részben felekezetiek voltak és felekezetenként változott a tantervük, szellemük. Azt kell mondani, hogy gyakorlatilag a népoktatás 4-éves iskolatípust vett alapul, ezt követte a 8 osztályos középiskola, a gimnázium, majd a különböző felsőfokú oktatási intézmények. A kötelező iskola 6—11-éves korig kívánta nevelni és oktatni a gyermeket. Ennek célját az 1905-ös év tantervéhez kiadott utasítás így fogalmazta meg: „A népiskolára mint a nemzet millióinak egyedüli és a nemzet minden tagjának [?] első iskolájára az a feladat hárul, hogy növendékeit valláserkölcsi alapon nevelje, az élet gyakorlati munkájára előkészítse és nemzeti műveltséget adjon neki. Lássa el tehát őket a legszükségesebb ismeretekkel, fejlessze értelmüket, irányítsa akaratukat, szoktassa őket munkásságra és nemesítse erkölcseiket és ízlésüket." 18 Ez a felfogás volt érvényben a Tanácsköztársaság előtt is, a helyzetet rendkívül szépítő megfogalmazás a nemzet minden tagjának a műveltségéről beszél, amikor a lakosság közel 42 százaléka volt analfabéta, és a nem analfabéták jelentős százaléka éppen csak a nevét tudta leírni. A valláserkölcsi alapon nyugvó oktatás pedig azt jelentette, hogy a kötelező hitoktatáson kívül a többi tárgyat is a vallás tudománytalan szelleme hatotta át, hogy a magyarországi iskolarendszer a XX. század elején a középkor színvonalán állott és ennek megfelelően a nemzet tagjait egyáltalán nem látta el a legszükségesebb ismeretekkel, hanem az uralkodó osztályok érdekeit szolgáló ismeretekkel, ami az engedelmességre, a vakhitre és a szolgalelkűségre történő nevelést jelentette. A Tanácsköztársaság intézkedéseinek értelmében viszont az iskolarendszer a 6—14-éves korig kötelező nyolcosztályos, egységes népiskola lett. Erről a Közoktatásügyi Népbiztosság hivatalos lapja a következőket írja: „Hatéves kortól tizennégy éves korig tehát nyolc évig tart majd az az idő, amely alatt kivétel nélkül minden gyermek teljesen egységes ismereteket kap, amely alatt elsajátítja azt az anyagot, amit minden egyes embernek tudnia kell". 19 Az új iskola valóban biztosítani akarta mindenki számára annak az egyetemes műveltségi anyagnak az elsajátítását, amelyre a társadalom és a termelés akkori fejlettségi fokán a felnövekvő nemzedéknek szüksége volt. Széles méretekben megindult a népoktatás demokratizálódása." A nyolcosztályos népiskola megteremtése egymagában új érát jelentett a népoktatás történetében." 20 Ezt az iskolát modern pedagógiai elvek alapján működő intézménynek tervezték. Olyan iskolát akartak, amely fejleszti a gyermek gondolkodását, alkalmazkodik élettani és pszichológiai adottságaihoz, aktivitásra nevel, és amelyben az oktatás az aktív cselekvéssel párosul. Az új iskolát munkaiskolának nevezték, mert az elméleti képzés mellett gyakorlati oktatást is adott volna, amin keresztül a munka megbecsülésére nevelték volna a tanulókat. Magától értetődik, hogy ennek megvalósítása nem lehetséges az osztatlan iskolákban. Ezeket azonnal meg is szüntették, és az így keletkezett pedagógushiány pótlására 1200 új pedagógust neveztek ki. Korabeli statisztika szerint az iskolák 65 százalékában 18 A Magyar Szentkorona országai népoktatásügyének; fejlődése. A M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. Bp. 1913. 21. 1. 19 A régi és új iskola. A Közoktatásügyi Népbiztosság kiadása. Bp. 1919. 7. 1. 20 Fogarasi Béla: A Tanácsköztársaság kultúrpolitikája. = Társadalmi Szemle. 1949. 3—4. sz 2