AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Pelle József: A Tanácsköztársaság közoktatásügyi intézkedéseinek tanulságai

volt osztatlan oktatás. A népbiztosság viszont kimondta, hogy olyan új osztályokat kell kialakítani, amelyekben a létszám nem haladja meg a 40 főt. Ennek a rendelkezésnek a végrehajtása természetesen sok gondot és nehézséget is okozott (tanteremhiány, pedagógushiány stb.), de a népbiztosság ezek leküzdésére jelentős teret biztosított a helyi kezdeményezéseknek is. így minden valószínűség szerint sikerült volna úrrá lenni a nehéz helyzeten. Az új iskolarendszer megteremtése egy sor olyan feladatot is rótt a népbiztosságra, amiket csakis a pedagógusok széles körének a bevonásával lehetett megoldani. Haladéktalanul szükségessé vált a nyolcosztályos népiskola tanterveinek a kidolgozása. E terv szerint az oktatás célja: „A jövő tanítása általános és közvetlen okulást fog nyújtani olyan kérdésekben, amelyek a szellemi és erkölcsi fejlődést valóban szolgálják, és oly módon, hogy minden tanuló öntevékenysége és tapasztalatszerző munkája révén sajátíthassa el az ismereteket."

21 Olyan általános célkitűzéseket szabtak meg, amelyek sok vonatkozásban, ha módosult formában de ma is helytállóak. A szocialista társadalom tagjairól pl. azt írták, ezeknek olyannak kell lennie, hogy „megtalálják az összefüggést az emberi értelem fejlődése, a tudomány haladása és a technikai viszonyok által megjavult létviszonyok s az ezeken alapuló új társadalmi és termelési rend között." Ebből a felfogásból táplálkozott a munkaiskolák eszméje is. Arra igyekeztek választ kapni, hogy a különböző tárgyakat hogyan kell a munkaoktatás szolgálatába állítani. Természetesen korántsem valami szűk, pragmatista értelmezésből kiindulva, hanem a harmonikusan fejlett embereszmény megvalósításának az érdekében. A cél az volt, hogy fölszámolják azt a mély szakadékot, amelyet az osztálytársadalmak szültek és mélyítettek el a fizikai és szellemi munka között. Világosan látták, hogy pl. az irodalmi oktatás nem nyújthat technikai ismereteket, de nem is ez a feladata, viszont az irodalmi nevelés nagyszerűen szolgálhatja a gyerek erkölcsi felfogásának a fejlődését, fejlesztheti a munka megbecsülésének a tudatát és érzését, ugyanígy a történelemtanítás sem adhat közvetlen technikai ismereteket, de azzal, hogy bemutatja a társadalom termelőerőinek a történelem fejlődésében játszott szerepét, felvilágosít arról, hogy az életviszonyok javításának egyedüli alapja a munka, hogy az anyagi jólét forrása és a kulturális fejlődés biztosításának is a leglényegesebb előfeltétele, ezen keresztül nagyban szolgálhatja a munkára nevelés követelményét is. Helyesen mondta tehát az iskolai reformtervezet: „Az iskolai munkaoktatás kell, hogy képezze a jövőben az iskolai nevelés-oktatás gerincét, amelyhez az összes ismeretek hozzásimulnak, s vele együtt alkotnak harmonikus egységet."

22 Az ún. humán tárgyak oktatását is az életre történő nevelésre igyekeztek fölhasználni. A humán tárgyak oktatásának a legfőbb feladata a tanulók érzelmi, világnézeti nevelése. Ennek megfelelően a tankönyvekben csak olyan olvasmányokat vettek be: „amelyek a szociális szellem, a szocialista világnézet kialakítását mozdítják elő, amelyek az új társadalmi rend kiépítését szolgálják."

23 Fontos szerepet tulajdonítottak a stilisztikai, poétikai és irodalomtörténeti ismeretek oktatásának, de ezek oktatásának sem az öncélú verbális tudás nyújtása, hanem az irodalmi nevelés elmélyítése, gazdagítása volt a célja. A célt így fogalmazták meg: „a tanulók minél nagyobb irodalmi tájékozottságot szerezzenek, tehát a sok és jó olvasásra kell a legnagyobb súlyt helyezni. Az olvasmányok részletes tárgyalását előzze meg a mű egyfolytában történő olvasása, melynek célja a mű közvetlen és eleven hatásának a kiváltása."

24 A skolasztikus oktatás helyett a művek mondani21 Jelentés a Közoktatásügyi Népbiztosság munkájáról. Bp. 1919. 5—6.1. 22 Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság iskolai reformtervezete. 218.1. 23 Uo. 10.1. 24 Hivatalos Közlöny. 1919. 22. sz. 229