AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Dümmerth Dezső: A magyar fejedelemség keletkezése és eszmevilága

levő birtokaikat. E tényeket pedig jól kiegészítik a magyar krónikák minden áron mellőzni szándékolt hagyományai. Egyrészt, hogy Anonymus világosan beszél arról az adományról, melyben a kende családja és Kurszán Árpád fejedelemtől részesült. Másrészt a krónikák elmondják, hogy a „Kende" többi fiai nem Óbudán, hanem Szatmár vidékén, a keleti gyepükhöz közelfekvő területen telepedtek le. Tény, hogy a Györffy által idézett földrajzi statisztika „Kende" helynevei is, alig néhány kivétellel a Szatmár vidékével szomszédos, keleti gyepükre utalnak. Györffy György azonban, a Kurszán—Árpád harc feltételezéséhez ragaszkodva úgy vélekedik, hogy „az eredeti szállásterületen meghagyták Kurszán nemzetségének behódolt maradékait... Hasonló eljárásban részesült az Augsburgban kivégzett Bulcsú nemzetsége... Ugyanilyen sors jutott a legyőzött Ajtony nemzetségének..."

26 A hasonlatok azonban nem meggyőzőek. Bulcsú maga nem volt fejedelem, nemzetségétől sem kellett elvenni az uralmat az ország központjában, itt fel sem merülhet összehasonlítás. Ami Ajtony legyőzetését illeti: Ajtony sem az ország közepén lakott, és István király nem Ajtony lakóhelyén kívánta berendezni szállását. Behódolt maradékainak megmaradása Ajtonymonostor körül tehát nem zavarhatott senkit. Györffy viszont tanulmánya elején éppen azzal érvel: Óbuda és a dunai révek milyen kulcs-pozíciót jelentettek, s Árpád éppen azért „szórta szét" Kurszán nemzetségét, hogy megfossza őket előnyös középponti helyzetüktől, és hogy a maga számára foglalja el azt.

27 Akkor miért hagyták meg „Kurszán várát", méghozzá ősi nevén, és miért tűrték, hogy a később behódolt és levert nemzetség Révjenőn még a XIII. század végén is fontos dunai átkelőhely birtokában legyen, szemben Óbudával és ősük várával? Mindezekre csak egyet felelhetünk: Árpád fejedelmi hatalma úgy látszik elég szilárd volt ahhoz, hogy az óbudai Kurszán-vár és a révátkelő ne zavarja. Annál is inkább, mivel ezeket ő adta Kurszán családjának. Ugyanakkor, ha körülnézünk a középkori Pest és Pilis megye térképén, azt látjuk, hogy a terjedelmes nagyságú, és az ország közepén Visegrádtól Óbudáig lenyúló Szentendrei sziget sem volt soha Árpád nemzetségének birtoka, királyi hatalmuk ellenére, hanem a Rosd nemzetségé volt, melyből többek közt a Tahy-család származott,

28 De ez utóbbiakról sincsenek arra adataink, hogy ők vezették volna a honfoglalást. Bármennyi homályos kérdés marad tehát még a kende-probléma körül, egy bizonyos: sem a külföldi, sem a hazai források nem rendelkeznek olyan adattal, az okleveles bizonyságokat is beleértve, melyeket az Árpád-család hagyományával ellentétbe lehetne helyezni. Györffy Györgynek azonban feltétlen érdeme, hogy kétkedéseivel élesebb megvilágításba helyezte Anonymusnak Kund vezérre vonatkozó adatát, s ezzel kiderült, más történetírókkal ellentétben: Kurszán nem az Árpád-család tagja volt, mint egyesek gondolták.

29 Csakhogy nemzetsége sem régibb, sem hatalmasabb nem volt az Attilától leszármazó, már akkor sokévszázados Turul-nemzetségnél, és a „kende" vajdasága nem volt azonos azzal a szakrális eszmei alapokon álló központi hatalommal, mely a magyarság hosszú időre jellegzetessé váló megjelenési formáját kialakította. A magyarság néppé szervezése Álmos, a honfoglalás pedig fiának, Árpádnak nevéhez fűződik. Kurszán vezér alakja a többi törzsfőkénél talán előkelőbb, de Álmos családja mellett mégiscsak az alattvalói méltóságviselők közé helyezendő vissza: ennél magasabbra soha nem emelkedett. 28 Kurszán, i. m. 155. 1. 27 Uo. 150.1. 28 Vö. a Rosd-nemzetségre vonatkozó adatokat Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei, Bp. 1938. 22. 33.1. stb. 29 Pl. Hóman B. 215