AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Dümmerth Dezső: A magyar fejedelemség keletkezése és eszmevilága

akik Álmost fejedelemmé választva, őt és családját „utolsó ízig" való uralkodásra maguk fölé emelték, hogy új hazába vezesse őket. Ez a Kund mindenesetre a többi vezérnél megbecsültebb személy lehetett, mivel később azt is leírja, hogy jelentékeny birtokot is kapott az ország közepén, melyet fia, Kurszán örökölt, aki a bizánci forrás szerint a honfoglalás előtt Árpád másodrangú vezértársa volt. A krónikák viszont azt is elmondják, hogy Kund nemzetsége egyébként Szatmár megye vidékén telepedett le, itt élnek a Kaplyon (Cupian) nevű másik fiától való utódai. Nemzetsége, zömében tehát a keleti határvidék felé eső területet foglalta el. (Hogy a krónikák a Turulmonda esetében Anonymustól függetlenül merítettek a hagyományból, tanulmányunk első részében már láttuk. Nyilvánvaló akkor, hogy ezt az „ellentmondást

1

' — ha ellenkező bizonyságunk nincs — más hagyományokban kiegészítő egyezésként fogadjuk el. Legújabb kutatások is, kétségtelenné teszik a gesta és a krónikák egymástól való függetlenségét: Kristó Gyula: Anonymus magyarországi írott forrásainak kérdéséhez. = = Magyar Könyvszemle, 1972. évf. 167—173.) Vegyük elő most Bíborbanszületett Konstantin elbeszélését, és Bulcsú ravasz meséjét. Azt láttuk már, hogy ez az elbeszélés nem vetendő el teljes egészében, csupán Álmos-ellenes elfogultsággal ferdít a kabarok javára, de a régi hagyományból kétségtelenül megőrzött valóság-magvakat. Megőrizte a bizonyos Levédi vajda emlékét is, aki Álmos családjának „átengedte" az uralmat. Levediről viszont láttuk, kiderítette az eddigi kutatás, hogy századokkal előbb élt, mint Álmos. Az uralomért való küzdelem tehát csak Levédi egy ivadéka és Álmos között folyhatott le. Abban a korszakban, mikor Konstantin szerint a magyaroknak fejedelme még nem volt, „csupán valamiféle vajdák uralkodtak felettük."

20 A szöveg szerint tehát igazán megszervezett, erős, központi hatalom még nem volt, és ez megegyezik Anonymus hagyományával is. A „vérszerződés" csak akkor jött létre, mikor Almost megválasztották.

21 E tény egyúttal arra is rámutat, hogy a törzsfők nem egy nemzetségből és nem egy népfajból származtak, ezért volt szükség tehát a képletes szertartásra, hogy „vérségileg" is eggyé legyenek, egy népet alkossanak. A mohamedán írók által leírt „kende főkirály" azonos lehet Anonymus Kund vezérével és Bulcsú Levédi vajdájával: tehát olyan, kisebb jelentőségű, és nem igazi központi hatalmat gyakorló, tekintélyesebb törzsfővel, aki Álmos hatalma útjából félreállt. Tekintélyét azonban a többi törzsfővel szemben tovább is megtartotta. Álmos és Árpád is megbecsülték Kund vezért, aki a mi vélekedésünk szerint, a régi Levédi vajda leszármazottja volt. Ami azonban a „kende" méltóság szakrális eszmei tartalmát illeti, ennek megítéléséhez, nézetünk szerint kevés a névleges uralkodás megállapítása. Egy alacsonyabb rangú helytartó, tisztviselő, hadvezér uralma is névlegessé válhatott akkor, ha valami módon a rangban utána következő nagyobb tekintélyre tett szert. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy ellentétben a nemzetközi szakirodalomban is elterjedtnek mondható nézettel, a szakrális eszmei tartalom nem minden esetben fokozta le bábkirállyá az uralkodót. Az „Isten kardját" birtokló, és magát „Isten ostorának" nevező Attila mellett például senki nem ragadhatta kezébe a tényleges kormányzást. Sőt, személye szakralitása éppen tetterős egyéniségének kormányzati eredményeiből táplálkozott. A szakrális bábkirályok névlegessége akkor fejlődik ki természetszerűleg, ha a dinasztia már pusztán csak valamelyik korábbi, tetterős őse emlékéből él, és az utódokból már hiányzik az egyéni tekintélyt formáló képesség. Ugyanakkor azt is meg kell fontolnunk, hogy a mohamedán íróknál említett 20 Bíborb. Konstantin, 170—171. 1. vö. 1. sz. j. 21 Anonymus, с 5. SRH. I. 39. I. 212