AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Dümmerth Dezső: A magyar fejedelemség keletkezése és eszmevilága

m in im magyar „nagyobbik király" neve, a „kende", megegyezik a kazároknál is feltalálható méltóságnévvel, a „kender kagán" nevével, aki azonban Ibn Fadlan szerint a kormányzásban csak a harmadik helyen áll, és így messze esik a főfejedelemség gyakorlásától. Ha ezt az adatot úgy vizsgáljuk, hogy nem feledjük: a Dzsajhani-követők nem minden esetben tartották szükségesnek a saját koruknak megfelelő korrekciót, és mindezt összevetjük Bulcsú elbeszélésével, a kérdést új megvilágításban láthatjuk. Bulcsú ugyanis, mikor a magyarok kazár kapcsolatairól beszél, kiemeli, hogy az Álmos családja elől félreálló Levédi a kazár kagán kedvence volt, és felesége is a kazárok közül származott. Ez arra mutat, hogy az Álmos előtti magyar „főkirály" méltósága nem az önálló fejedelmi eszme, a kaganátus szakrális eszmei gyökereiből táplálkozott. Hiszen ennek lényeges kelléke volt az idegen pártfogástól való függetlenség. A kende tisztsége azonban eredetében a kazárokkal való egykori, függőségi viszony emlékét hordozta. E függőségi viszony megszűnése, illetve távoli formasága tette névleges hatalmúvá a kendét, és nem a szakralitás. A mohamedán írók egy átmeneti korszakban írják le a magyar kormányformát. A kazároktól való függetlenülés lényegében már teljes, ezért írják maguk is úgy, hogy független nép a magyar. Belső, eszmei örökségek, sajátosságok mivoltával azonban nem lehettek tisztában, s így nem számolhattak be arról, amit Bulcsú elbeszélése sejtet; de időrendben összezavar. A kende méltósága Levédi családjában öröklődhetett, mint az egykori kazár függés emléke, és csak „valamiféle vajdát" jelentett, de nem szilárdan kézbentartott központi hatalmat. E szilárd hatalom azonban már kifejlődőben volt a gyula méltósága révén. Álmos megválasztásának éppen az volt a jelentősége, hogy formailag is megszüntette a kende idegen uralom emlékét képviselő családjának elsőségét, és a saját maga által kiépített, önálló, szakrális fejedelmi hatalmat léptette helyébe, a Turul mítosz segítségével, Attila örökségére hivatkozva. Minden jel szerint Álmos volt az a tényleges hatalmú gyula, akinek a magyarok a leírás szerint mindenben engedelmeskedtek, és aki éppen e tekintély segítségével, rövidesen kiszorította a „nagyobbik" királyságból a névleges kendét. A hét törzset pedig a vérszerződés aktusával, egységesen fellépő néppé kovácsolta. (A gyula alattvalói méltósága ekkor kerülhetett egy más család: a X. században szereplő „gyulák" nemzetségének birtokába.) Ha tehát a mohamedán forrásoknak a honfoglalás előtti állapotra vonatkozó idejét fogadjuk el, a kende méltósága még a VI—

VII. században élő Levédi vezérsége idejéből származhatott, aki Bulcsú elbeszélése szerint akkor állt a törzsek élén, mikor ezeket még nem magyaroknak, hanem „szavartü aszfalü"-nek hívták.

22 Ehhez hozzá tehetjük, hogy a „magyar" elnevezés csak akkor jutott előtérbe, mikor a Magyar-Megyer törzs főnöke, Álmos lett a hatalom tényleges birtokosa. Az arab-perzsa írók viszont az elnevezés tekintetében sokkal pontosabbak, mint Konstantin császár. Ők nem „türköknek" nevezik őket egyszerűen, hanem — nyilvánvalóan megbízható értesülésből — körültekintően azt írják, hogy e nép „a türköknek egy fajtája", de megírják azt is, hogy „magyar"-nak nevezik őket. Ez is arra mutat, hogy Dzsajhani követőinek szövegeiben éppúgy keverednek archaikus részletek friss megfigyelésekkel, mint Konstantin császár munkájában. A probléma rendkívül nehéz, mert az adatok gyérek. Csak annyi bizonyos, hogy Kurszán szakrális uralmát, vagy honfoglaló fejedelemségét nem támogatják. Bármennyire is számolnunk kell a szakrális elzárkózás népek szerinti különböző szigorúságú megnyilvánulásaival, azt tetterős, aktív főfejedelemről sem tehetjük fel, hogy „külföldre csalják lakomázni". Györffy hipotézise szerint ugyanis Kurszán azonos lenne azzal a német forrásokban említett „Cussal rex" magyar 22 Konstantin, 170—171. I. stb. 213