AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Könyvtárunk és egyetemünk története - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár kézirattárának fejlődése
és azokat a régi antiphonálékat, melyek korábban a kézirattár „A" szakában voltak elhelyezve (118.—124.). Kimaradtak a korábbi katalógus egyes nem latin nyelvű tételei; így részleges — erősen vitatható — átszámozásra is sor került. Mindez szükségessé tette új kódex-alcsoport létesítését is (Cod. Ital). A kötetnek — melyet jó initium-mutató, néhol nem teljesen logikus, egyesített tárgy-, személy- és helynévmutató egészít ki — különlegesen érdekes színt ad az ábrákkal bőségesen ellátott írástörténeti fejezet, valamint a vizjegyekről szóló részletes kimutatás, számos ábrával. Az 1960-as években újszerű feltáró munkálat indult meg a kézirattárban a „Levelestár" létesítésével, ill. címtározásával. Az eddig a tár különböző szakcsoportjaiban elhelyezett, sokszor rejtőző, tudománytörténeti szempontból különlegesen jelentős tudós-levelek darabonkénti tartalmi feltárása Kazinczy Gábor leveleivel indult meg, majd újabb hagyatékokkal folytatódott. A bevezetésben eddig elmondottakkal kettős célt óhajtottunk elérni. Egyrészt azt szándékoztunk bemutatni, hogy a tár anyagáról milyen katalógusok készültek, ezek milyen összefüggésben álltak egymással, s hogy ezekből a tár keletkezését illetően milyen következtetéseket lehet levonni. Másrészt fel kívántuk hívni a figyelmet arra a folyamatos gondoskodásra, melyet a könyvtár igazgatói és a tár őrei 14 erre az anyagra mindig fordítottak. Majd láthatjuk, hogy milyen rossz jósnak bizonyult Szilágyi Sándor akkor, amikor úgy vélte, hogy a kézirattár csak kismértékben fog gyarapodni. A JEZSUITA KORSZAK A kézirattár múltjának gyökerei — szorosan összefonódva a könyvtáréival — a jezsuita korszakba nyúlnak vissza. Egyetlen oly kéziratról tudunk, mely kétségtelenül még a könyvtár turóci korszakából származik; érdekes és mind a rendház, mind a könyvtár funkciójára jellemző, hogy ez a kézirat egy magyar nyelvű énekeskönyv, mely nyilván a rend ellenreformációs missziós célját szolgálta 15 . Hogy ez a kötet vajon az első (1586—1589) vagy második (1589—1591) turóci korszakból származik-e, ma már nem állapítható meg. Feltehető azonban, hogy az utóbbiból, melynek során a könyvtárban az első neves szerzőktől származó könyvek (Turóci János, Temesvári Pelbárt) is megjelentek. Már Nagyszombatban, 1628-ban került a könyvtárba egy szepességi eredetű, a XV. század közepén keletkezett, vegyes tartalmú latin kódex 16 , melynek egyes, a magyar egyháztörténet szempontjából jelentős részei nyomtatásban is megjelentek. Az egyetemalapítást követő korszakból egyetlen, de különleges kódex-gyarapodásról tudunk: egy török nyelvű, imákat és ráolvasásokat tartalmazó kötetről van szó 17 , mely az 1690-es katalógusban szerepel először. Az állománybavétel pontos évét és körülményeit nem ismerjük, de az időpont alapján valószínű, hogy a kötet Buda visszavívásakor kerülhetett a könyvtárba. 14 Nem lesz felesleges, ha itt megemlítjük, kik foglalkoztak a régi és a közeli múltban a tár anyagával, kik voltak annak — hogy ezt a régies, de soha e! nem avuló jelölést használjuk — „őrei". Az első időkben a tár anyagát az igazgató szobájában, külön szekrényben őrizték. Később a gyűjtemény gyarapodása, a vezető könyvtári tisztviselők egyetemi oktatói munkája eredményeként a könyvtár őrök valamelyike vette át a tár őrzését is. Schönvisner István viszont még igazgató korában is ellátta a kézirattár gondozását. Toldy Ferenc igazgatása korából van az első adatunk arra, hogy főfoglalkozású kézirattáros foglalkozott a gyűjteménnyel: Garay János 1849-től haláláig látta el azt a feladatot. Őt tekintjük a tár első őrének, — ezért áll mellszobra ma is a tanári olvasóban. A későbbiek során Dedek Crescens Lajos, Fitz József, Hóman Bálint, Domanovszky Ákos, Mezey László, Tóth András, Kenyeresné Bolgár Ágnes és Vértesy Miklós látták el a tár gondozását. 15 A 113. (Cantionale et passionale hungaricum societatis Jesu, residentiae Turociensis.) 16 Cod. lat. 73. 17 Cod. turc. 6. 2 Az Egyetemi Könyvtár Évkönyve VI 17