AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Könyvtárunk és egyetemünk története - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár kézirattárának fejlődése
Rátérve most már — tudományági csoportosításban — a voltaképpeni kézirattár állományára, elsőnek a régi könyvtári jelzetrend „A" szakáról, a hittudományi kéziratokról kell szólnunk. Ezek elseje irodalomtörténeti szempontból is nevezetes: a nagyszombati jezsuita Káldi György első katolikus magyar bibliafordításának apró gyöngybetűkkel írt testes kötete (A 1.) 1607 után, (A 183. jelű exhortatio-kötete 1611 után) került a könyvtár polcaira. Még szintén 1635 előtti gyarapodás egy Pál apostolról szóló teológiai tanulmány (A 5.), Sarmasághy Zsigmond kassai jezsuita atya hagyatékából. Az egyetemalapító Pázmány Péter hittudományi munkái — egyéb műveiről a maguk szakágazati helyén szólunk — halála után (1638) jutottak a könyvtárba. A hittudományi kéziratok között nevezetesebbek még az 1557—1577 közt Nagyszombatban élt Mindszenti András latin nyelvű hitmagyarázó kötete (A 182.), egy 1642-ben keletkezett Tükröcske c. magyar hitbuzgalmi mű (A 161.), valamint az ellenreformáció nagyhírű ideológusának, Szent-Iványi Mártonnak tomisztikus szellemű egyetemi előadásai 1680 tájáról (A 38.) s egy XVII. századi magyar nyelvű cantionale (A 112.), mely az 1690-es katalógus szerint Cantus sacri ungarici címen 1657-ben került a könyvtár állományába. A hittudományi irodalomból név szerint említhető meg Ricsánszky Tóbiás Cornicula diversicolor c. 1688-ban befejezett hitszónoklati gyűjteménye, valamint Pázmány Kalauzának 1734-ben készült szlovák fordítása (A 79.) A többi régi nagyszombati származású kézirat átlagos és jelentéktelen; részben hitbuzgalmi jellegű 18 , részben pedig a hittudományi kari oktatással 19 áll kapcsolatban. Sokkal változatosabb képet mutat a hagyományosan külön kezelt egyháztörténeti szakcsoport, melyben számos komoly forrásértékű régi nagyszombati eredetű kéziratot találhatunk. Elsősorban kell említenünk az eredetilega Hevenesy-gyűjtemény részét alkotó nyolc kötetes Czeles Márton-féle gyűjteményt (Ab 50.) . Czeles Kollonich érsek utasítására 1697—98-ban a Vatikáni Könyvtárban dolgozott, és ott magyar egyháztörténeti és egyházi jogbiztosító iratokat másolt ki. A kötetek 1766-ban kerültek a nagyszombati rendház birtokába; addig a kamarai levéltár őrizetében voltak. Nem csupán egyháztörténeti szempontból jelentősek a rend elhunyt tagjairól írt megemlékezéseket tartalmazó kötetek (Elogia defunctorum — Ab 137.—148.), valamint a nagyszombati rendház történetére vonatkozó gyűjtemények (Ab 118.—125.), melyek részben elogiumok, részben história domusok, részben oktatástörténeti jellegűek. Megemlíthetjük még a jezsuita rend egy XVII. század közepéről szárma7Ó, magyar nyelvű regulás-kötetét (Ab 74.) 20 , valamint Orosz Lászlónak, a rend paraguayi tartományfőnökének — sajnos csonkán reánk maradt — Decades illustrium virorum Paraquariae с művét (Ab 134.) 21 . A többi nagyszombati eredetű egyháztörténeti kézirat 22 jellegtelen. A nagyszombati egyetemen a jogi kar csupán 1669-ben alakult, s az államosításig nem volt különösen jelentős. Ennek következtében a nagyszombati eredetű jogi anyag is érdektelen; elsősorban az oktatással kapcsolatos előadások és jegyzetek tartoznak ide. Koller Ferenc és Khlosz Pál jogtanárok az érdekesebb nevek 23 . Tudománytörténeti szempontból érdekes az a bőség, mely a nagyszombati eredetű természettudományi kéziratokban mutatkozik. Orvosi vonatkozású anyag vi18 A 141., 152., 159., 189. 19 A 37—41., 48., 49., 51. 20 A J 126. jelű katalógus szerint (14.1.) a nagyszombati rendház könyvtáráé volt. 21 Orosznak a paraguayi rendtartomány felszámolásáról írt leveleit a Kaprinay-gyűjteményben találhatjuk (Coll. Kapr. in 4° torn. XLIV. 65. sz.) 22 Ab 23., 31., 34., 45., 76. Ide tartozik a G 83. jelű vegyes kötet is (Schmitt Nicolaus). 23 В 1., 22., 23., 66., 93., 97., 103. IS
