AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Az Egyetemi Könyvtár kézirattárából - Izsépy Edit: A Hajdúság részvétele I. Rákóczi György 1644/1645-ös hadjáratában

csorda az mezőben el széledvén, az német pedig seregeit harcnak fordítván, az elszéledett nép csak legkisebb companiát is meg nem bontott."

72 Június második felében a hajdúkkal is meg volt elégedve a fejedelem. Seregei három irányból nyugtalanították az ellenséget: Bakos Gergelylaka, Ibrányi és Huszár Sáros, Kemény pedig Eperjes felől. „Szerdán volt 5 egész napja, 3 óráik(!) való nyugvása nem volt az ellenségnek,... 500 németet, tudja Isten, 200, 300 magyar elhajt s megveri, (a német) az kopjátul fél hatalmason, igen igen megbódult állapattal vagyon."

73 De a hajdúság fegyelmezetlensége egy hét múlva ismét megnyilvánult. Eszterházy nádor seregével Márkusfalva mellé szállt, ahol az elerőtlenedett ellenséget Kemény serege megszorította volna, „ha az hajdúságnak rendetlenségek miatt valami hibácska nem tanált volna lenni." Másnap ugyan összeszedték magukat. „Harmadikán a palatínus Svábóczhoz szállott Lőcsén felül, ... lövőszerszámmal kellett magát oltalmazni, rajta vadnak Ibrányi uramék."

74 A fejedelem követei béketárgyalást kezdtek a nádorral, de közben a hadműveletek sem szakadtak félbe. Sőt új szövetségest is keresett Rákóczi. A lengyelekkel való tárgyalásokra visszahívta a sereg éléről Kemény Jánost. Emiatt hátrányosan alakult a hadi helyzet, „mert noha Ibrányi Mihály, Bakos Gábor, Huszár Mátyás az hadakkal oda maradtanak vala, mindazáltal semmi kárt az ellenségben nem töttek vala^ és tizennégy napok alatt igen jól megpihentek és éléssel megrakodtak."

75 Rákóczi György amikor értesült arról, hogy lengyel támadástól nem kell tartania,, a Bajmóc felé visszavonuló németek után ismét Kemény Jánost küldte, maga pedig, visszafordult Kassára. Sőt Ibrányi Mihályt s a hajdúság egy részét a betakarítás idejére hazabocsátottam Úgy látta, nincs rájuk szükség az adott hadi helyzetben. Másrészt jól ismerte, mennyire fontos a hajdúk számára a termés begyűjtése. A jövő évi élést biztosítani kell családjuknak, mert nem zsoldért harcoltak, mint a fizetett hadak. Jobbnak látta, ha Ibrányi Mihály ismét Váradra visel gondot. Ifjabb Rákóczi György nem bánta volna, ha ezután a vicekapitány őrzi a fontos végvárat, ő pedig résztvehet a hadjáratban. A hajdúk bírálatában a közfelfogásnak adott hangot: „Ibráni uram már kegyelmes uram* öreg ember, helyben való; az hajdúk penig csak prédálni valók, kevés az ki jó volna köztök az tisztekben is."

77 A fejedelem elhatározására hatottak a törökök és tatárok mozgolódásáról jövő rossz hírek. Emiatt Rákóczi még a hágók útjait is bevágatta, s a vajdaságok felé fokozottabban vigyáztatott. Ibrányi nem tudta nyugodtan elintézni peri gazdaságának ügyeit, mert időközben bevádolták a fejedelemnél, hogy a váradi katonaság egy részét is elhozta magával. „Én mingyárást igen erősen meghagytam mind a váradi hajdúknak, s mind a katonáknak, ha ki hazajött volna közülök, mingyárást készen legyenek, úgy hogy (ha) innét e jövő hétfőn bemegyek Váradra, mingyárást indíthassam őket; noha tudom a hajdúkban sok el is megyén, a ki hová lát menni, mert azokban kegyelmes uram sok vagyon olyan, semmije sincsen, csak a kevés vizet hogy issza, feleségét, gyermekét csak kapálásával, aratásával tartotta, éhei haló lévén; sok gyalog is vagyon bennek, mert nem hogy lovat vehetne, de még csak egy kenyérnek sem adhatná meg az árát; 72 Uo. 261. I. 73 Csal. lev. 187—188.1. 74 Uo. 197—198.1. 75 Kemény id. mű 262.1. 76 „Ibráni uramat Váraddá bocsátottuk, az hajdúságot is, hadd takarodjanak." Csal. lev. 203.1. 77 Uo. 219.1. 11* 163