AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Az Egyetemi Könyvtár kézirattárából - Izsépy Edit: A Hajdúság részvétele I. Rákóczi György 1644/1645-ös hadjáratában

de én ugyan csak a Nagyságod kegyelmes parancsolatjához tartom magamat kegyelmes uram, valakit fel találok bennek, én meg indítom őket."

78 Ez a levél élesen megvilágítja a szegényebb sorú gyaloghajdúk nehéz anyagi helyzetét. Augusztus közepén Kemény visszavonulása miatt a fejedelem elrendelte, hogy Erdélyből újabb hadakat küldjenek a harctérre s a váradi vicekapitány is hozza viszsza a hajdúkat. Ibrányi szeptember elején is csak nehezen tudta összeszedni katonáit. Bár a betakarítással végeztek, most a pestis gátolta a hadbavonulást. „De a hajdúságot oly nehezen veszem fel, mintha akasztani vinném őket. Vasárnap érkezett a Nagyságod kegyelmes parancsolatja, hogy fel ültessem őket, mingyárást ki küldöttem közikben; egynehány felől bejöttek hozzám, sírtak ríttak előttem, (mivel) úgy halnak kegyelmes uram a hajdúk, ugyan le omolnak, csak itt Ürögdön(?) is, immár sok száz hija vagyon, akikkel oda fel voltam; de aki él bénnök el kell jőni. Én soholt nem késem kegyelmes uram, mentest megyek vélek, tudom bizonnyal egy hét múlva is sok jő utannam bennek."

79 Szeptember 9-én valóban elindult Ibrányi a begyűlt hajdúsággal Polgár felé. „De igen nehezen jőnek utánnam, ... énnekem elég nehéz ennyi szófogadatlan hajdúság között 20—25(öd) magammal lévén; ennek előtte való időkben a váradi katonákat a váradi kapitány mellől el nem szakasztották," — írta neheztelőn. — „Nagyságod parancsolja, hogy ha az ellenség aláb jőne ... jó csatákat bocsátanék háta megé; bizony kegyelmes uram, igen jó volna, de csak magából(!) a hajdúkból jó csatát ember nem bocsáthat, ha fizetett had is nem leszen vélek, kiváltképpen ha csak magok közül való tisztek lesznek vélek; ... a hajdúság felől csak úgy kell gondolkodni kegyelmes uram, másféle hadak között próbál valamit, szolgálhat ember vélek, de ha csak magokra szorul, derekast bizony nem igen próbál, ha szintén reá viszi is ember az ellenségre, sokáig harczot nem áll; én nem mondanék éhez jobbat, minthogy (ha) az ellenség újabban alá nyomul, derekasabb táborban kellene Nagyságodnak szállani, mindeneket convocalna Nagyságod; bizony mondom minden rend jobb szivei menne Nagyságod mellé, ...bizony semmit sem tud a hadakozáshoz, valaki a hadaknak szakadozását javalja, kegyelmes uram, ...ez hajdúság, ha Nagyságod mellett volna, egy sem merne otthon maradni."

80 Másnap tovább vonultak. Ibrányi jelentette, hogy a bihari hajdúknak még több mint a fele hiányzik, a szabolcsiak közül egy sincs itt, másnap jönnek a szoboszlóiak, a többit is várja. A fejedelem írjon erős parancsolatot a szabolcsi és bihari hajdúkhoz, hogy mindnyájan felüljenek. „Mostan is szintén annyi kóborlana, mintha semmi ellenség nem volna az országban." Szendrő felé „holnap vagy 200 lovast által bocsátok... Számtalan a futott nép itt a polgári ré(v)ben, ugy költözik által." A lúci hajdúkat is előre küldte.

81 A pocsaji és téglási hajdúk, mint magánföldesúri hajdúk a fejedelem seregében voltak, nem a váradi vicekapitány alatt. Rákóczi úgy számította, hogy „harcra való" lovassága, a hajdúkkal együtt is, csak négy-vagy ötezer.

82 A németek Szikszó és Aszaló között elsáncolták magukat. Ezért Kemény hívta 78 „látja az úr Isten kegyelmes uram, ha ért csak egyet is az én akaratomból, tudva én híremmel alá hoztam, halállal fizessek érette;... volt k.u. magammal k.u. 20 vagy 25 váradi hajdú, azokon kívül akikkel fel mentem, azok velem voltak, mivel a zászlóm alatt azok voltak egy néhány katonámmal együtt." Pér, 1644. júl. 28. Ibrányi a fejedelemnek. Litt. őrig. 933. 79 Várad. 1644. szept. 7. Ua. uannak. Uo. 80 Szigetgát (?) 1644. szept. 9. Ua. uannak. Uo. 81 Polgár, 1644. szept. 10. Ua. uannak. Uo. 82 Csal. lev. 254. I„ 261. I. 164