AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Mátrai László: Az Egyetemi Könyvtár fejlődése a felszabadulás után

Egy 1947-ben tartott szaktanfolyamon a Könyvtár már világosan megfogalmazta új feladatait, s ezek között első helyen szerepelt az egyetemi könyvtárhálózat koncepciója, mely szerint az Egyetem központi könyvtára és az Egyetem többi (kari és tanszéki) könyvtárai egységes rendszert alkotnak és ésszerű kooperációban működnek együtt. (Ez az elv azóta általánosabb formájában is elfogadásra talált könyvtárpolitikánkban és központi gondolatává lett az 1956. évi 5. könyvtári törvénynek is.) Nem kevésbé fontos kérdés volt a Könyvtár tudományos profiljának kialakítása, illetve újrafogalmazása is. Egyrészt meg kellett valósítam" a közművelődési, oktatási és tudományos feladatok helyes arányát az új, szocialista társadalom hazai fejlődésének perspektívájában. Ez nem mindig volt könnyű dolog, mert még az ötvenes években is előfordultak olyan jószándékú, tájékozatlanságra valló központi intézkedések, melyek „a könyvtárügy egysége" vagy más jelszavak félremagyarázásával olyan közművelődési feladatokat kívántak a tudományos könyvtárakra ruházni, amelyeket azok csak tudományos-egyetemi céljaik rovására tudtak volna elvégezni. A társadalom fejlődése mellett — másrészt — a tudományok immanens fejlődése is megkövetelte a Könyvtár gyűjtési és működési körének pontosabb meghatározását. Az Egyetemi Könyvtár a tudománytörténetnek egy olyan korszakában született, amikor az egyetemen minden tudományt műveltek s így az egyetem könyvtárában is minden tudomány termését gyűjtötték. Az „általános gyűjtőkörű tudományos nagykönyvtárnak" ez a koncepciója a XX. században már alaposan elavult és a gyakorlatban megvalósíthatatlan, mert ha egy könyvtár mindent gyűjt, semmiből sem lehet tökéletes, megbízható gyűjteménye. Könyvtárunk ezt már korán felismerte és a történeti előzményeket az új feladatokkal gondosan egybevetve alakította ki új profilját, a középkori és újkori egyetemes történet, a filozófia és a valláskritika-vallástörténet területeiben találván meg azt a gyűjtési, kutatási és dokumentációs profilt, melyért országos viszonylatban vállalnia kell a felelősséget. Később a profilozás gondolata is általánossá vált, s az így előálló országos tudományos-könyvtári profilozás is elfogadta és hitelesítette a Könyvtár által már korábban kialakított új arculatot. Ez a megoldás hasznosítja, pozitív módon használja fel a Könyvtár történetének azt az adottságát, hogy — mint egész Egyetemünk — jezsuita alapítású intézmény lévén, igen nagy (mintegy 200 000 kötet) teológiai állománnyal rendelkezik, amit aligha lehetne a XX. században a tudományos kutatás számára másként hasznosítani, mint — a fenti módon — a vallástörténeti és valláskritikai kutatások könyvtári bázisának tekintve. Ugyanekkor követte a Könyvtár az Egyetem fejlődésének szakaszait is. A Teológiai Kar leválása nem járt következményekkel a központi könyvtárban, mert a Teológiai Karnak már a XIX. század kezdete óta igen komoly kari könyvtára van, amelynek megalapításához 1802-ben az Egyetemi Könyvtár igen jelentős teológiai könyv- és folyóiratállagok átengedésével járult hozzá. Az Orvostudományi Kar önálló egyetemmé alakulásakor (1951) Könyvtárunk átengedte a kívánt orvosi folyóiratok „még élő" évfolyamait, de könyvállagok átadására nem volt szükség, hiszen — természettudományokról lévén szó — a régebbi (5—10 évnél öregebb) tudományos termés menthetetlenül elavul s csupán tudománytörténeti érdekűvé válik. A Természettudományi Kar megalakulása csak tankönyvi és hálózati vonatkozásban hozott új feladatokat, mert az ott művelt diszciplínák alapkönyvtári funkcióit (az országos munkamegosztás, profilírozás értelmében) nem a mi Könyvtárunknak kell ellátnia. Igyekezett a Könyvtár felújítani azt a haladó hagyományt, hogy az irányítás ne hivatalnoki, hanem tudományos jellegű legyen. Pray Györgytől és Katona Istvántól kezdve az alkotó tudósok, neves professzorok hosszú során keresztül egészen Toldy Ferencig, Szilágyi Sándorig és Ferenczi Zoltánig rendszerint olyan igazgatók álltak 9