AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Vértesy Miklós: Die Universitätsbibliothek von Budapest in der Horthy-Ära, (Zusammenfassung)

tábla nélkül maradtak, a nagy olvasóterem kettős üvegteteje szilánkokra tört, a tető nélküli terem átázott, s az alatta fekvő előcsarnok sgraffíttói átnedvesedtek. Néhány kisebb gránát is érte az épületet, az egyik az olvasóterem néhány freskóját rongálta meg. Mindez azonban csak kisebb kárnak minősíthető, a falak és velük együtt az állomány túlnyomó része sértetlen maradt. Szerencse, hogy a kiürítésre, az értékes könyvek nyugaton való „biztonságba helyezésére" nem került sor. A minisztérium ugyan kívánatosnak tartotta, hogy a legnagyobb értékeket szállítsák el a Dunántúlra — elsősorban a Nemzeti Múzeum birtokában levő Lengyelre gondoltak —, de az egyetem nem adott ki erre vonatkozóan határozott utasítást, és a könyvtár vezetősége biztonságosabbnak találta az óvóhelyen való elhelyezést.

103 1945. január 17-én az utolsó fasiszta csapatok is elhagyták Pestet, és egy hónappal később az egész főváros felszabadult. Újra megindult az élet. A Budapesti Nemzeti Bizottság első teendői közt, jóval az új kormánynak a fővárosba költözése előtt, intézkedett a könyvtárról. Február 21-én Pasteiner Ivánt felmentette az igazgatói tisztségtől, és Mátrai László könyvtárnokot bízta meg azzal a feladattal, hogy az új idők követelményeinek megfelelően újjászervezze az intézményt. Ez az intézkedés megfelelt a könyvtár haladó hagyományainak is, amennyiben a hivatalnok-igazgató után ismét olyant helyezett ebbe az állásba, aki a könyvtárosság mellett aktívan foglalkozott tudománnyal, mégpedig filozófiával. A régi munkatársak közül néhányan, akiket katonának hívtak be, hiányoztak. Soltész János eltűnt a fronton, Hesz Kálmán alakulatával együtt nyugatra távozott, Haraszthy Gyula pedig hadifogságba került. A többség azonban itt maradt, és megkezdte a munkát. Az Egyetemi Könyvtár nyitotta ki elsőnek a kapuit azok előtt, akik a kirabolt, összelőtt, nyomorgó fővárosban olvasni, tanulni, kutatni akartak. DIE UNIVERSITÄTSBIBLIOTHEK IN DER HORTHY-ÄRA (Zusammenfassung) Nach dem Sturz der Ungarischen Räterepublik von 1919 geriet die Universitätsbibliothek in eine schwierige Lage. Mehrere der Angestellten wurden entlassen, die Gehälter der übrigen schrumpften ein, die Arbeitsdisziplin verschlechterte sich, und die Bibliothek erhielt infolge der Inflation noch Jahre lang selbst für die nötigsten Investitionen kein Geld. Der Direktor, der alternde Literaturhistoriker Zoltán Ferenczi (1857—1927), der seit 1899 die Bibliothek leitete, konnte in dieser Lage seine Aufgaben nicht bewältigen. Er liess sich in 1926 pensionieren. Sein Nachfolger wurde Iván Pasteiner, der erste Direktor, der selbst kein Gelehrter war. Er verfügte jedoch über gute Verbindungen, die er sorgfältig hegte und pflegte, was nicht nur für seine Karriere, sondern auch für die Bibliothek von Nutzen war. Zum grössten Teil ist es ihm zu verdanken, dass die Universitätsbibliothek im Verhältnis zu den übrigen ungarischen Bibliotheken einen bedeutenden Beschaffungskredit erhielt. 103 Állítólag a könyvtár utasítást kapott, hogy legértékesebb anyagát — köztük a Corvinákat — küldje vidékre. A könyvtár látszólag teljesítette a parancsot, és két ládát elküldött, de bennük Corvinák helyett értéktelen XX. századi nyomtatványok voltak. Erre vonatkozóan azonban biztos adatot nem találtam. A két láda elpusztult, tartalmuk nem érkezett vissza. 171