AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Pálvölgyi Endre: A helyfogalom a tárgyszóalkotásban

Magyarország" szerepel-e. Azok, akiknek nem a helyfogalomra van szükségük, hátrányos helyzetbe kerülnek a második változat alkalmazásakor, mert az a paradox helyzet áll elő, hogy az alárendelt jelentőségűnek ítélt helyfogalmat mégis — szándékunk ellenére — kihangsúlyozzuk, hiába kerül altárgyszóba. Még súlyosbítja a helyzetet, hogy a figyelem felkeltést, könnyebb eligazodást szolgáló válaszlapok érthető módon oda kerülnek, ahol több azonos altárgyszóval ellátott karton sorakozik, így a válaszlapok is legtöbbször a helyfogalmakat emelik ki. Hiába kíséreltük meg eldugni a helyfogalmat, alárendelt szerepében is felülkerekedett, és tolakodásával zavart okozott. Másik ellenvetés az, hogy a helyfogalmak bizonyos kategóriái túlságosan tágak, nem eléggé meghatározó erejűek ahhoz, hogy főtárgyszóban legyen a helyük. Való igaz, hogy a különböző tárgyi fogalmakhoz gyakran erősen általános, tág körű helyfogalmak kapcsolódnak. Ezen sajnos nem tudunk segíteni, és csupán az a tagadhatatlan tény vigasztalhat, hogy ez fordítva is igaz: gyakran erősen általános jellegű, igen tágkörű tárgyi fogalmak kerülnek kapcsolatba rendkívüli mértékben speciális, egészen szűkkörű helyfogalmakkal. Más szavakkal: nem helyfogalom és tárgyi fogalom szembenállásáról van szó, hanem a fogalmak kategóriáitól független problémáról, amely egyáltalán nem lebecsülendő, megoldása nem csekély nehézségek elé állítja a katalógusok szerkesztőit, a szabályzatok összeállítóit, de a helyfogalom kérdésében hozott döntésünket nem befolyásolhatja. A legkomolyabb ellenérv így hangzik: ha hely- és tárgyi fogalom kapcsolata esetében a helyfogalom mindenkor főtárgyszóba kerül, mi történik akkor a tárgyi fogalommal? Minthogy a szelekciót és a kettős besorolást nem találtuk célravezetőnek, marad az a lehetőség, hogy a dokumentumok tulajdonképpeni tárgyáról, magáról a témáról ilyenkor egyáltalán nem készül főtárgyszó! A tárgyi fogalmak egy részénél (nyelvészet, irodalom, történelem, földrajz, néprajz stb.) a szelekciós módszer hívei ebben semmi kivetnivalót nem látnak. Tágkörű tárgyi fogalmak esetében minden nehézség nélkül általánosítható ez a gyakorlat, nagy, átfogó tárgyak helyfogalmak alatti besorolása csak áttekinthetőbbé, következetesebbé teszi a katalógust, a használók számára ez többnyire kedvezőbb, máskor pedig közömbös. Más a helyzet a szűkkörű tárgyi fogalmakkal, amelyek fontosabbnak, hangsúlyosabbnak, „pregnánsabbnak" tűnnek a helyfogalmaknál, s ha tárgyi fogalomként nem kerülnek főtárgyszóba, teljesen elsikkadnak. Az olyan részletkérdéssel foglalkozó értekezés, mint amilyen pl. az Ergebnisse der zwanzigjährigen Beringung von Fledermäusen in der 7'

schechoslovakei 1948—1967 című, nem lesz megtalálható „Denevér" tárgyszó alatt, hanem csak „Csehszlovákia" alatt kerül be a katalógusba. Könnyű volna kimondani, hogy az ilyen szűk tárgyi fogalmakkal kivételt teszünk, és ezeket, ha helyfogalmakkal kapcsolatosak, besoroljuk mind a hely-, mind a tárgyi fogalom alatt. Erre azonban nincs mód, mivel — amint erre már utaltunk — nem tudjuk meghatározni, mikor tekinthető valamely fogalom szűknek vagy tágnak. Sok körülmény játszik közre ebben, függ pl. attól, hogy hagyományos, régóta művelt tudományterületről van-e szó, általánosan ismert, kidolgozott terminológiával rendelkező S8