AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Pálvölgyi Endre: A helyfogalom a tárgyszóalkotásban

jelenségről, vagy egy új, még kialakulóban, keletkezőben lévő, kevéssé ismert szakterületről? Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy bizonyos jelenség közismert lehet az egyik országban, de jóformán ismeretlen egy másikban. Függ az adott könyvtár gyűjtőkörétől, és attól is, vajon a kérdéses témáról bőséges irodalommal vagy csupán egy-két kiadvánnyal rendelkezik a könyvtár? Szerepet játszik az is, hogy a katalógus szerkesztője mennyire járatos az illető tudományban? Ha definiálni nem is tudjuk a szűk fogalmakat, megkísérelhetnénk azon tárgyi fogalmak taxatív felsorolását, amelyek helyfogalmakkal kapcsolatban előfordulva annyira tágkörűnek tekinthetők, hogy nem kerülnek főtárgyszóba> a többi esetében pedig kettős besorolást alkalmazhatnánk, és ezzel elkerülnénk jelentős tárgyi fogalmak elsikkadását. Ezt a megoldást is el kell vetnünk, mivel nem négy-öt, de még csak nem is tíz-húsz ilyen fogalomról van szó, hanem jóval többről, és ezen felül a jegyzéket állandóan változtatnunk, bővítenünk kellene. A legfőbb akadály mégsem ez. Ahhoz, hogy elgondolásunk a realitások keretein belül maradjon, arra volna szükség, hogy a kivételek, a jegyzékbe foglalt fogalmak száma a lehető legkevesebb legyen; ha viszont ez a szám csekély, akkor néhány kivételtől eltekintve a kettős besorolás mellett döntöttünk, holott ezt mindenképpen el akartuk kerülni. XIX. A zsákutcából csak egyetlen kivezető út létezik: számolni kell azzal az egyszerű ténnyel, hogy nem létezik olyan katalógus, amelyik minden igényt képes kielégíteni, amelyik minden kérdésre képes válaszolni! Minden katalógustól csak annyit szabad követelnünk, amennyire az — rendszerétől függően — képes. A szisztematikus katalógusoktól pl. senki sem kívánja, hogy feltárják a személyi fogalmakat, a szépirodalmi művek címeit stb. Joggal tarthat igényt hasonló türelemre a tárgyszókatalógus is, gyakran mégsem kapja meg, vajon miért? Azért, mert szabályai még nem eléggé kialakultak, egyébként is sokkal hajlékonyabb, mozgékonyabb katalógusfajta, mint a szisztematikus katalógusok legtöbbje. Ezzel a hajlékonysággal azonban hiba volna visszaélni. Az első pillanatban úgy tűnhet, nincs semmi akadálya annak, hogy a tárgyszóban előforduló fogalmak bármelyik elemét „főtárgyszóvá" tegyük, alaposabb elemzés után azonban kiderül, hogy erre nincs mód. Legalábbis a hagyományos rendszerű katalógusok esetében; a gépi adatvisszakeresés természetesen megoldja majd ezt a problémát, akkor nem lesz szükséges meghatározni, hogy melyik fogalom álljon az első és melyik a második vagy harmadik helyen? Addig bele kell törődnünk, hogy a tárgyszókatalógussal nem lehet ellátni azokat a feladatokat, amelyek alapelveivel ellentétesek, és erre még akkor sem szabad kísérletet tenni, ha a könyvtárban csupán egyetlen tárgyi katalógus van. A legszűkebb fogalom elve az esetek jelentős részében nem egyéb lemondásnál, a legszűkebb fogalom elvére épült tárgyszókatalógusban nem található meg egy helyen az egyes tudományok vagy tudományágak teljes rendelkezésre álló irodalma, a Magyarországra vonatkozó dokumentumok nem találhatók meg „Magyarország" tárgyszó alatt, egy részük „Dunántúl", másik részük „Vas megye", ismét másik rész „Szombathely" alatt található; hasonlóképp 89