AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Egyéb tanulmányok - Pelle József: A cselekvés szándékának és következményének szerepe az erkölcsi értékelésben

hogy ezeket az általános elveket helyesen, a konkrét viszonyoknak megfelelően realizálja. A szubjektum elvileg ezt képes is megtenni és ezért köteles is rá. Ha hibás a szándéketika, ugyancsak hibás a szándék elhanyagolását valló etika is, amire szintén találunk példát az etikai irodalomban. Hans Boeck az erkölcsi értékelés elveit vizsgálva a következőkből indul ki: „A cselekvés értékelésénél a döntő faktornak és az értékelés kiinduló pontjának is mindenkor magának a cselekvés eredményének kell lenni."

10 Amint már írtuk, itt sem történik különbségtevés erkölcsi értékelés és ismeretelméleti szempont között, csak itt az idealizmussal ellentétben minden megkülönböztetés nélkül a cselekvés eredménye kapja az elsődleges, a döntő faktor szerepét. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy elvileg szembeállítja a szándékot és a következményt, ha ellenkező előjellel is mint az idealizmus. A kérdés hasonló felfogásáratalálni példát a magyar etikai irodalom is. Ágoston György, az ismert marxista etikus a következőket írja: „Etikánk az erkölcsösség szempontjából mégis a tettet, a cselekedetet tartja döntőnek, felfogásunk szerint az erkölcsösségnek tettekben kell megnyilatkoznia. Etikánk tehát nem szándéketika, hanem cselekvés etika"

11 Helyes annak kihangsúlyozása, hogy a marxizmus nem elégszik meg csupán a szándékkal, az ún. jó szándékkal, de azt is meg kell mondani, hogy ebben az esetben nem azt a kérdést tisztázzuk, hogy mi a szándék és következmény szerepe az erkölcsi értékelésben, hanem azt a kérdést, hogy szemlélődő etika-e a marxista etika egészében vagy sem. Tehát itt az etika egészének a jellegéről van szó, és nem arról a konkrétabb kérdésről, hogy mi a szerepe a szándéknak és következménynek az erkölcsi értékelésben. Az a kérdés, hogy valamely szándék mikor válhat erkölcsi jelenséggé, nem azonos azzal a kérdéssel r hogy mi a szerepe az erkölcsi értékelésben. A cselekvésetika elve egy általánosabb elv. Ebben az értelemben a történelmi materializmus egyik fontos elvét alkalmazzuk az erkölcs egész jellegének a meghatározására, míg a másik esetében az egyes erkölcsi jelenségek egyedi értékeléséről van szó. A kérdést csak zavarosabbá teszi, ha még ehhez azt is hozzá veszik, amit Hans Boeck is, hogy ti. az embert nem aszerint ítéljük meg, hogy ő mit gondol magáról, hanem hogy mit csinál a valóságban. Ez egy teljesen másik probléma: az önértékelés kérdése és ennek szerepe. Ezzel külön kellene foglalkozni, mert hiszen az önértékelés szintén fontos, egyrészt, mert ez is jellemző egy-egy ember erkölcsi arculatára, és mert ez is megszabja, hogy egy adott erkölcsi cselekedet milyen lesz a valóságban. Hans Boeck még egy sor pontatlan megfogalmazást ad a kérdésről. Ilyen pontatlan megfogalmazása a következő is: „Az ember erkölcsi aculatára, és mert ez is megszabja, hogy egy adott erkölcsi cseletermészetesen nem zárja ki azt, hogy számolni kell a cselekvés motívumaival is, ha az emberi személyiség erkölcsi értékeléséről van szó."

12 Itt is teljesen másodlagosnak minősül a szándék szerepe, mégpedig az erkölcsi értékelésben. A marxisták a magatartás következményeit egyáltalán nem valami utilitárius vagy pragmatista szempontból veszik figyelembe, hanem mindenekelőtt azért,, 10 Бек, X.

: О марксистской зтике и социалистической морали. Москва, 1962. 54. стр. 11 Ágoston György: A kommunista erkölcs tartalma és az erkölcsi nevelés feladatai. Bp„ 1961. 59. 1. 12 Бек, X.

: т. ж. 54. стр. 377