AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Egyéb tanulmányok - Pelle József: A cselekvés szándékának és következményének szerepe az erkölcsi értékelésben

mert csak így kaphatnak reális képet magáról a cselekvés motívumáról is. A teljes erkölcsi értékeléshez az is hozzátartozik, hogy a lehető legtöbb körülményt figyelembe kell venni, mert csak így nyerhetünk viszonylag teljes képet a vizsgált jelenségről, és ez így van az erkölcsi jelenségek esetében is. Maga Hans Boeck is látja, hogy a magatartás következménye, vagy ahogy ő írja: „társadalmi hasznossága önmagában nem elégséges arra, hogy az ember erkölcséről ítéljünk".™ Jó példa erre éppen a karrierizmusból végrehajtott cselekvés, ahol a következmény sokszor el is takarja az igazi szándékot. A kérdés kapcsán szükségképpen fölvetődik egy másik kérdés is, mégpedig az, hogy mikor beszélhetünk pl. kommunista erkölcsről, talán csak akkor, ha valamely magatartás a dolgozók szocialista tudatossága alapján ölt formát, vagy akkor is, ha ez a magatartás más motívumokból indul ki, de objektíve mégis a szocializmus ügyét szolgálja. A kérdés egy külön tanulmány tárgya lehetne, mi csak néhány lehetséges mozzanatára kívánunk rámutatni. A kérdés az erkölcsi élet gyakorlatában állandóan fölvetődik és ezért foglalkozni is kell vele. A. F. Siskin, az ismert marxista etikus a következőképpen veti föl: „Az elmondottakból azonban nem szabad azt a következtetést levonni, hogy napjainkban csak olyan ember — mondjuk munkás — cselekedhet magas erkölcsi követelmények szellemében, aki ismeri a társadalmi fejlődés törvényeit, vagyis képzett marxista. Szó sincs róla. Ha valaki nem ismeri a társadalmi fejlődés törvényeit, azért részt vehet a mozgalomban, odaadóan szolgálhatja a munkásosztály érdekeit, magatartásában szem előtt tarthatja ezeket, tehát az új erkölcs elveit és normáit is. Ebben nincs semmi szokatlan, hiszen az új erkölcs elvei és normái minden becsületes dolgozó létérdekeit fejezik ki."

u Az idézet rámutat arra, hogy az erkölcsi tudat nevelésében milyen nagy jelentősége van a politikaiideológiának. A morális jelenségek megvilágításának a politikai oldal tisztázása azonban csak egyik része. Hasonlóan fontos az a megállapítás is, amely szerint a kommunista mozgalmon kívül, más társadalmilag haladó mozgalmaknak is van erkölcsileg pozitív tartalma. Erről A. F. Siskin a következőket írja: „A marxizmus továbbá korántsem állítja, hogy a kommunista mozgalmon kívül, egyetlen más mozgalomnak sem lehet erkölcsi értéke. Ez ostoba betürágás lenne. Minden szabadságmozgalomnak hatalmas erkölcsi jelentősége van".

15 Ilyen mozgalmak a békemozgalom, a nemzeti elnyomás ellen folyó harc, amelyekben a részvétel maga is hatalmas erkölcsi feladatot jelent. Az itt felsorolt kérdésekben az erkölcsi szabadság problémája rejlik. Az erkölcsi szabadság fogalmát ugyanis a következőképpen határozhatjuk meg: az erkölcsi elvek, normák és szokások, vagyis az erkölcsi szükségszerűség többé, vagy kevésbé tudatos betartása. Tehát az erkölcsi szabadság fogalmába nem tartozik bele a társadalmi fejlődéstörvények tudatos ismerete és alkalmazása, jóllehet a teljes erkölcsi szabadságnak ez is feltétele, de a tudatosságnak igen különböző fokozatai lehetnek. Lenin már az ösztönösséget is mint a tudatosság csíraformáját jelölte meg, abban az ér18 Бек, X.

: т. ж. 54. стр. 14 Siskin, A. F.: A marxista etika alapjai. Bp., 1964. 205. 1. 15 Uo. 205. 1. 378