AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A címleírási szabályok ésszerűsítéséről

kiegészíteni az AACR idevágó szabályainak részletes elemzésével és kritikájával. Ez nemcsak arra derít majd világot, hogy a legfrissebb szabályzatnak éppúgy nem sikerült használható szabályt szerkesztenie e címfej-fajta alkalmazására, mint számtalan elődjének a múltban, hanem ezen keresztül azt is megmutatja, hogy a gyakorlatban ezúttal is pontosan az következett be, amit az elméleti meggondolások előre jeleztek. Végül még egy harmadik okunk is van ennek az elemzésnek az elvégzésére: szükségesnek látjuk, hogy amit az AACR színvonaláról több ízben mondottunk, azt legalább egyszer, egy konkrét példán, ad oculos demonstráljuk is. Az AACR 4A§-a a komplex tartalmú könyvekről (works of multiple authorship) így rendelkezik: „A szerkesztői irányítással létrejött müvet szerkesztője alatt kell felvenni, feltéve, hogy 1. a szerkesztőt a könyv címlapja megnevezi, 2. a cím nem nevezi meg a kiadóvállalatot, és 3. a szerkesztő látszik elsősorban felelősnek a ma létezéséért (primarily responsible for the existence of the work)". E szabály legfontosabb rendelkezése, magva a harmadik feltétel, ez adja meg a szerkesztői főlap-fej alkalmazási területe elhatárolásának az alapelvét; az első és a második feltétel lényegében nem egyebek kivételeknél, amelyek leszűkítik az alapelv érvényét. Sajnos azonban, ez a harmadik feltétel egyúttal az egész szabálynak a leghomályosabb pontja is. Hogy ezt demonstrálhassuk, előbb arról is beszélnünk kell, hogy ez a szabály is váltakozó jelentéssel használja a „vork", a „mű" szót. E szónak a katalogizálási terminológiában csak egy megengedett jelentése van: egyedül a könyv szellemi összetevőjének a megjelölésére használható. Az AACR az első feltételben (a szabály előző sorában!) a „work" címlapjáról beszél, ami világosan mutatja, hogy e szót a „könyv" jelentéssel használja. Ennek ellenére fel kell tételeznünk, hogy — megszokott terminológiai precizitásával és következetességével — egyik sorról a másikra itt is átváltott a „work" szónak szakmai nyelvünkben egyedül elfogadható jelentésére, és a szabály 3. pontjában már valóban a „műről" beszél. A szóhasználatnak ilyenfokú pongyolasága persze teljességgel megengedhetetlen. A „Loeb classical library" című sorozatban megjelent Horatius-kötet abban az esetben, ha a fenti szabályban a „work" szó „könyvet" jelent, nyilván nem katalogizálható sem Horatius, sem a kötet szerkesztője, hanem legfeljebb csak Loeb alatt. Más szóval, a „work" szó ilyetén interpretálása esetén annak a megállapításához, hogy egy szerkesztő elsősorban felelős-e a könyv létezéséért, már nem lenne elég a szerkesztő szerepének az öszszehasonlítása a tartalom létrehozásában közreműködött szerzőkével és a nem „szerzői felelősségű" közreműködő testületekével, hanem még azt is meg kellene vizsgálni, hogy az első hely a rangsorban nem a kiadóvállalatot vagy a nyomdát illeti-e meg? Ezt persze az AACR — bár artikuláltan nem juttatja kifejezésre a szándékát — mégsem akarja. Viszont azt igenis akarja, hogy ezt a ranp^o^olást elvégezzük a mű megszületése körül közreműködő egyéni szerzőket, egyéni szerkesztőt és a testületeket illetőleg; ahol is nem szabad elfelejtenünk, hogy nem ritkán nem csak egyetlen egyéni szerkesztővel vagy közreműködő testülettel van dolgunk, s hogy a több szerkesztő, ill. testület esetleg mind más-más szerepeket játszottak a mű létrehozásában. 29